Embert próbáló engesztelő zarándoklatot tartottak 2026. január 17-én, szombaton a Somoskőújfalui Plébánia szervezésében. A résztvevők a Karancs-hegyen álló Szent Margit-kápolnához kapaszkodtak fel, ahol a fizikai nehézségeket a lelki töltekezés és a közösségi szellem ereje segített legyőzni. A Salgótarjáni egyházközségek hírét szerkesztve közöljük.

Ennek a január eleji zarándoklatnak már 21 éves hagyománya van Árpádházi Szent Margit ünnepéhez kapcsolódóan. Célja, hogy engesztelő szívvel, együtt vállaljuk az imát, a csendet, az áldozatot és a közösséget, hogy szívünkben helyet adhassunk Isten békéjének, és így a béke eszközeivé válhassunk mások számára is.

A zarándoklat során Szent Margit életét és lelkiségét idéztük fel, amely segített az elmélyülésben és az imádságos jelenlét megélésében. A kápolnához érkezést a harang kondítása jelezte. Közösen imádkozva és énekelve adtunk hálát, majd együtt fogyasztottuk el elemózsiánkat. A sűrű felhőkön átsütő nap melege külön ajándékként kísérte megérkezésünket. „Az Isten áldása van ezen az úton” – fogalmazta meg egyik zarándoktársunk.

A csend útja: Elmélkedés és engesztelés Szent Margit „vezetésével”

A zarándoklat egyik legmeghatározóbb eleme a közös elmélkedés volt, melyet Vize Szilvia zarándoktársunk állított össze. Az imamenet központi témája a béke iránti vágy volt – nemcsak a nagyvilágban, hanem saját szívünkben és közösségeinkben is.

Az emelkedő előtt a résztvevők a múlt üzenetére figyeltek: felelevenítették a tatárjárás (1241–42) tragédiáját, amely Magyarország egyik legsúlyosabb történelmi próbája volt.

Az esemény példaképe Árpád-házi Szent Margit volt, akinek élete a nemzetért vállalt engesztelő odaadás jelképe. Margitot szülei még a tatárjárás idején ajánlották fel Istennek az ország megmeneküléséért. Az ő példája arra tanítja a mai zarándokokat, hogy a nagyság nem feltétlenül rendkívüli tettekben, hanem a mindennapok csendes hűségében rejlik - elmélkedtek a résztvevők a meredek kaptatókon. A Szent Margit-kápolnához való megérkezés lehetőséget adott a belső számvetésre. A záróimát Varga András salgótarjáni plébános vezette. A résztvevők pedig megerősödtek abban, hogy a kiengesztelődés útja ma is járható és az apró, hűséges döntésekben kezdődik. 

A kegyhely maga is élő tanúságtétel, hiszen a történelmi viharok során többször lerombolt, de a helyiek összefogásával mindig újjáépített kápolna a hit folytonosságát hirdeti. A Katolikus Egyház által felszentelt falak között az imádság és az örök újrakezdés ereje várja mindazokat, akik a Karancs-hegyen keresik a találkozást az Úrral.

Tovább a teljes cikkhez >>

 

Forrás és képek: Somoskőújfalui Plébánia