Hamvazószerdán, a Szent Negyvennap, vagyis a nagyböjt kezdetén szentmisét mutatott be Marton Zsolt püspök a váci Nagyboldogasszony-székesegyházban. Ezen a napon az elmúlás jeleként a hívek homlokát hamujellel jelölik meg. A nagyböjt felkészülés az Egyház legnagyobb ünnepére, Húsvétra, amikor Krisztus feltámadására emlékezünk.

A szentmise kezdetén Marton Zsolt megyéspüspök felsorolta a negyvenes szám ószövetségi előzményeit, és kiemelte, hogy Jézus 40 napos böjttel készült messiási küldetésére. A húsvétot megelőző 40 nap a lelki megújulás, a töredelem, a szellemi, lelki harc ideje számunkra is. Ez az időszak a katekumenek utolsó felkészülési ideje a keresztségre, hiszen sokan felnőtt emberként szeretnének az egyház keresztségi szentségében részesülni és a közösség tagjává válni – mondta a püspök.

Az olvasmány Joel próféta könyvéből a bűnbánatról szólt (Joel 2,12-18), a szentlecke a második korintusi levél alapján (2Kor 5,20–6,2) az Istennel való kiengesztelődésre buzdít, Máté evangéliuma arra figyelmeztet, hogy jócselekedeteinkkel ne az emberek elismerését keressük, hanem egyedül Istentől várjunk értük jutalmat.

Szentbeszédében a püspök arról beszélt, hogy a nagyböjt az alázatra akar bennünket nevelni, hogy világossá tegyük, kik vagyunk, milyen értékeket kaptunk Istentől azért, hogy embertársaink, a közösség, az egyház javára gyarapítsuk azt. A krisztushívő embernek gyakorolnia kell a jó cselekedetet, az imádságot és a böjtöt. Azt mondja Jézus, jótékonykodásunk ne legyen színház. A következő, amit Jézus elénk állít, az imádság. Az imádságnak van egy nagyon személyes, bensőséges módja, mert az imádság egy bensőséges kapcsolat Istennel szemtől szemben, találkozás Vele szellemi, lelki síkon.

A krisztusi böjtnek az a célja és az értelme, hogy Istenhez közelebb vigyen bennünket, és ehhez a külső formák az eszközök. Az önmegtagadás világossá teszi, hogy nem az ösztöneink irányítanak bennünket, hogy ebben a jóléti világban visszafogottabb módon is élhetünk. Az áldozatvállalás a kulcs, hogy egy számunkra fontos, vagy kedves dologról lemondunk, vagy megtesszük azt, ami nehéz, de vállalható.

A nagyböjt a bűnbocsánat szentségéhez járulás, a kiengesztelődés, az Istenhez való visszatérésnek az ideje. Szent Pál a második korintusi levélben írja: "Krisztus nevében kérlek, engesztelődjetek ki Istennel.” (2Kor5,20) Igen, Istennel, embertársainkkal és önmagunkkal. Rendezzük a kapcsolatainkat, most van itt az alkalmas idő – mondta a püspök.

A szentbeszéd után a megyéspüspök megáldotta a tavalyi virágvasárnapi barka hamuját, majd a hamvazkodással emlékeztetett, hogy porból vagyunk és porrá leszünk. A hamvazkodás szertartása arra indít, hogy tartsunk bűnbánatot és készüljünk elő a nagy örömhír befogadására húsvét ünnepén. A nagyböjti időszak a bűnbánat és a döntés ideje, hogy Jézus Krisztushoz akarjuk kapcsolni az életünket. Évenkénti nagyböjti felkészülésükkel, ahogy mindennapi döntéseinkkel is arról a vágyunkról teszünk tanúságot, hogy egyre jobban Krisztushoz akarunk tartozni.

***

A nagyböjt kezdő napja hamvazószerda a húsvét vasárnaptól visszaszámolt 40. hétköznap. Az ősegyházban ekkor kezdődött a katekumenek közvetlen előkészítése a húsvéti keresztségre és a nyilvános bűnbánók fölkészítése a nagycsütörtöki feloldozásra. A bűnbánókat külön szertartással, a hamvazással indították a vezeklés útjára.

Hamvazószerda szigorú böjti nap, 18 éves kortól 60 éves korig csak háromszor szabad étkezni és csak egyszer jóllakni, húst 14 éves kortól nem szabad fogyasztani. Mivel a régi böjti gyakorlat a nagyböjt idején teljes hústilalmat írt elő a híveknek, ezért a hamvazószerda előtti keddet a népnyelv húshagyókeddnek, a feltámadás ünnepét pedig húsvétnak (= húsnak ismételt vétele) nevezte el. Ma a szigorú böjt csak hamvazószerdán és nagypénteken kötelező.

A nagyböjt liturgikus színe a lila, amely a bűnbánat, a megtérés, a bűnbocsánat, a gyász színe. 

A bűnbánati liturgia a hamvazkodás, amellyel ki akarjuk fejezni őszinte bűnbánatunkat, megújulás utáni vágyunkat.