A váci Regőczi-kápolna adott otthont a Váci Egyházmegye Kórházlelkészi és Lelkigondozói Szolgálata első Önkéntes és Szolgálati Napjának. A közös napot Torma Joel atya vezető nyitotta meg, a lelki töltekezést pedig közös szentségimádás segítette. Az alábbiakban a Váci Egyházmegye Kórházlelkészi és Lelkigondozói Szolgálat 2026. május 5-i híradását közöljük.

Mák Noémi klinikai lelkigondozó által tartott előadás témája: „Szolgàlatunk Vèdőszentjènek, Terèz Anyànak a lelkisège ès a közössèg megtartó ereje a Szolgàlatunkban”. Előadásában szólt Teréz Anya lelkiségéről, életrajzáról a szenvedés, halálfélelem és a lélek Isten utáni vágyódásáról. Személyes tanúságtételében pedig mesélt nekünk a nagymamája súlyos betegségéről, mely lelkileg mélyen megérintette. Beszédében többször hivatkozott Teréz Anya gondolataira, a sok értékes idézetből, egyet emelnék ki: „Az életük vége felé közeledők félelmeinek leküzdésében segíthetünk mi közösségileg, a gyógyító team tagjaiként.”

Az előadás után, lehetőség volt arra, hogy a hallott témát kiscsoportokban beszéljék át a résztvevők.

A közös étkezést követően, egy kis szünet után a kiscsoportokból egy-egy ember osztotta meg azokat a gondolatokat, melyek az előadás során különösen megérintette őket.

Rövid hangolódás, készülődés után az ünnepi szentmise következett, melynek keretein belül, klinikai lelkigondozó, klinikai pasztorális munkatársak és a kórházpasztorációs önkéntesek fogadalomtételeire, valamint az önkéntesképzést elvégzők tanúsítványainak átadására került sor.

Torma Joel atya szentbeszédében utalt arra: „Mi is arra vagyunk hívva a kórházlelkészségben, hogy  odaadjuk az életünket egymásért… ezért vagyunk ma itt, mert elkötelezettek vagyunk abban, hogy Isten jelen van a betegségben és a szenvedésben, hogy nem a halálé az utolsó szó, hanem az életé.” Joel atya elmondta, nem arra vagyunk hívva, hogy haldoklókat szedjünk össze nyomornegyedekben, mint azt Teréz Anya tette Kalkutta utcáin. Amit teszünk hétről hétre értékes szolgálat a Váci Egyházmegyében. A mi „nyomornegyedeink” sokszor a kórházakban vannak, ahová rajtunk keresztül Teréz Anya szívesen menne, hogy ott legyen azokkal, akikre már senki sem gondol.

A szolgálat vezetője biztatóan szólt a résztvevők felé, ahogyan Jézus mondta a tanítványainak amikor közeledik a bárkához: „Ne féljetek, én vagyok!: A legnehezebb helyzetekben is emlékezzetek a kórházakban, hogy Jézus velünk van, nem hagyott magunkra, hanem azért támadt fel, hogy bennünket is felemeljen nehéz helyzetünkből".

Hálát adunk ezért a napért, azokért, akik valamilyen formában támogatták, segítették a szolgálatunkat, hogy ez az ünnepélyes alkalom létrejöhessen! A sok készséges segítőért, akik nélkül nem jöhetett volna létre, hogy ilyen tartalmas szép napunk legyen. Isten áldja meg a munkájukat, jó szívüket!

Forrás és fotó: Váci Egyházmegye Kórházlelkészi és Lelkigondozói Szolgálata