Jézus Szíve ünnepét IX. Piusz terjesztette ki az egész Egyházra. A főünnep napja a pünkösd utáni második vasárnapot, Úrnapját követő péntek, idén június 12. Jézus szívének tisztelete dogmatikailag a Szentíráson alapul: Jézus kereszten átszúrt szíve a megváltó szeretet szimbóluma.

Jézus szíve Isten emberré lett Fiának szíve, a megváltó isteni szeretet jelképe. Tiszteletének alapja az, hogy Jézus egész embersége, így Szíve is az Isteni Személy kifejezője. A Szentírásban a szív az ember erkölcsi és vallási személyiségének foglalata, nem lélektani, hanem egész-emberi fogalom, ősfogalom, mely egyszerre fejezi ki a testi és a lelki valóságot. 

Jézus szívének átszúrása és oldalának megnyitása jelképezte a szeretet végtelenségét, a Szentlélek elküldését és a szentségek forrását, erejét.

Az egyházatyák a Jn 7,37–38-ra hivatkozva :„Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyon mindenki, aki hisz bennem. Amint az Írás mondja: élő víz folyói fakadnak majd belőle.” Jézus szívét az élő víz forrásaként jelölték meg.

A középkorban már kimutatható bizonyos körökben, különösen a 13–14. század német misztikusainál a Jézus Szíve-tisztelet. Ezt követően a 16. században főként a jezsuiták és a karthauziak terjesztették a tiszteletet, aminek teljes kibontakozása a 17. században élt Alacoque Szent Margit látomásaihoz kapcsolódik, melyek során Jézus különösen az emberi hálátlanságot fájlalta, s a Szív tisztelőitől engesztelést, valamint gyónást és áldozást kért a hónap első péntekjén.

IX. Piusz pápa 1856-ban Jézus Szíve ünnepét az egész Egyházra kiterjesztette. A főünnep napja a pünkösd utáni második vasárnapot követő péntek. Ezenkívül Jézus Szívét ünnepeljük minden elsőpénteken és június havában.

*

Istenünk, te szent Fiadnak bűneink miatt megsebzett Szívében nagy irgalmassággal megnyitottad szereteted végtelen kincstárát; add, kérünk, hogy amikor hűséges szeretetünk hódolatát bemutatjuk neki, a méltó elégtétel köteles adóját is lerójuk iránta. Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

 

Forrás: Magyar katolikus lexikon, Magyar Kurír

 

A Vác-Deákvári Jézus Szíve Plébániatemplom a hívek összefogásának és áldozatos felajánlásainak köszönhetően épült meg 1939 és 1940 között, Fábián Gáspár tervei alapján, majd a rákövetkező évben a templom tornya is elkészült.

A templomtér legmeghittebb pontja a szentély, amelynek félköríves falát Takács István mezőkövesdi festőművész 1952-ben készült, monumentális freskója díszíti. Ez a különleges alkotás lágyan követi a fal ívét, így a templomhajóból feltekintve szinte átöleli a teljes oltárteret. A húsz négyzetméteres főképen a kitárt karú, sugárzó szívű Jézus alakja hívogatja a betérőket, miközben előtte a magyar szentek és boldogok térdelnek mély áhítattal, hódolattal adózva a templom patrónusának.

 

Fotó: Vác-Deákvári Plébánia Facebook oldala