Közös imaórával kezdődött a Váci Egyházmegyében szolgáló akolitusok és feleségeik idei találkozója a váci Piarista Gimnáziumban. A rekollekció témájául a krisztusi tanítványság szolgált, ehhez kapcsolódtak a tanúságtételek és az előadás. A találkozón százharmincan vettek részt.

A résztvevőket Farkas László atya, az akolitusokért felelős lelkipásztor köszöntötte. A találkozó alapigéjét Lukács evangéliumának elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni készült verse adta.

László atya elmondta, ahogy Jézus kettesével tanítványokat küldött a városokba, falvakba, ugyanilyen meghívással szeretnék az akolitusokat is megbízni, hogy keressék fel azokat az egyházmegyei  plébániákat, ahol még nincsenek akolitusok. Ugyanakkor hangsúlyozta a buzgó, kitartó imádságot a papi hivatásokért, mert „kérni kell az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába”.

Két tanúságtétel hangzott el arról, hogyan élték meg az akolitusok kiküldésüket egy-egy plébániára. Elsők között Koós György és Wolsky Ádám kapta a megbízást, hogy tanúságtevőként számukra ismeretlen plébániákon elmondhassák, miből is áll az akolitusok képzése, feladata. Mindketten megosztották tapasztalataikat, hogy bátorítsák akolitus társaikat a plébániák felkeresése előtt.

Wolsky Ádám arról beszélt, hasonló érzésekkel indulhatott útnak a 72 tanítvány is. Nem tudta, miről is kellene beszélnie, mégis jöttek a gondolatok. Hangsúlyozta, akolitusként nem az atyák pótlékai, nem helyettesíthetik őket, mindössze segítik a papok munkáját.

Koós György felidézte, nagy feszültség volt benne, és attól is tartott, hogyan fogadják őket a helybéliek. Utólag úgy gondolja, a Szentlélek erősítette, kísérte ezen az úton. Hozzátette, az akolitusok nem papok, hanem a közösségek szervezésében és szolgálatában segítenek.  

A tanúságtételeket követően az akolitus képzés titkárának, Ferencz Lászlónak adott át emléklapot Marton Zsolt megyéspüspök és Farkas László atya. Megköszönték két évtizedes szolgálatát és bemutatták Kulcsár-Deák Andreát, az új titkárt, aki átvette a stafétabotot.

László atya elmondta, az akolitusoknak összhangban kell lenniük a plébánossal, csak azt és annyit szabad tenniük, amire a plébánosnak szüksége van. Előfordul, hogy a plébánosnak nincs szüksége akolitus liturgikus szolgálatára, ezt alázattal el kell fogadni, mert az akolitus nem látható szereplő, hanem csendes munkatárs, s ilyenkor meg kell találnia azt a csendes háttérszolgálatot, amire szükség van a plébánián. Ugyanakkor családjukat sem szabad elhanyagolni a szolgálat miatt.

A tanúságtevő vallomások után Marton Zsolt püspökkel Dr. Mezősi Balázs beszélgetett, az akolitusok által feltett kérdések mentén.  Szóba került többek között az életvédelem, a papok áthelyezésének szempontjai, hogyan kerüljenek kapcsolatba az akolitusok az új plébánossal. A püspök elmondta, hogy a papokat nem éri váratlanul az áthelyezésük, számos szempontot figyelembe vesznek az áthelyezés előtt. Egészségi állapottól kezdve az életkori sajátosságokig, sok esetben közösen meghozva a döntést a papokkal. A káplánok esetében ez nem így van, őket nem kérdezik meg az áthelyezéssel kapcsolatban. Marton Zsolt püspök javasolta az akolitusoknak, hogy keressék a kapcsolatot az új plébánossal, ajánlják fel segítségüket számára.

A hétvégi rekollekció előadását Fábry Kornél esztergom-budapesti segédpüspök tartotta, témája a krisztusi tanítványság volt. Kifejtette, hogy mi az a 10 alapvonás, ami kell, hogy jellemezze az akolitust mint tanítványt, milyen eszközök segítenek a tanítványságban való növekedésben, mik a tanítványság akadályai és melyik evangéliumot olvassák a nem hívők. A segédpüspök arról beszélt, az akolitusok tanítványként Krisztust képviselik, Krisztusnak kell lennie az életük középpontjában és élő közösségek létrehozásában csak annyiban tudnak segíteni, amennyiben bennük is élet van. Ehhez nélkülözhetetlen a mindennapi ima, szentségimádás, az Eucharisztia iránti mély hódolat. A plébánossal való együttműködéshez az engedelmesség, a szolgálathoz alázat szükséges, hogy a közösség érdekeit szolgálhassák. Az erkölcsi tisztaság, példamutató élet, közösségi lelkület, együttműködés, missziós lelkület szintén jellemzi az akolitus szolgálatot.

Összefoglalva az akolitus identitása nem a feladataiból fakad, hanem abból, hogy Krisztus tanítványa. A közösség szolgálata során elengedhetetlen az alkalmazkodás, olykor a másik akaratának való alárendelődés az egység érdekében. Végül felhívta a figyelmet, hogy a hit ajándék, és az emberek a katolikusok hitelességén keresztül találkoznak Krisztussal vagy fordulnak el tőle.

A találkozó szentségimádással zárult a piarista templomban.

***

Beer Miklós püspök 2005-ben vezette be az akolitusok szervezett szolgálatát a Váci Egyházmegyében és indította el a képzésüket. Huszonegy év alatt több mint ötszáz akolitust avattak az egyházmegyében, tavaly szeptemberben 15 akolitussal bővült a szolgálattevők létszáma. Jelenleg több mint kétszázötven működési engedéllyel rendelkező aktív akolitus szolgál egyházmegyeszerte a plébániákon. Asszisztálnak a Szentmiséken, többen közülük összefogják a ministránsokat, szükség esetén segédkeznek a hívek áldoztatásában vagy Szentségimádást, esetleg más imaórát vagy igeistentiszteletet végeznek. Betegeket látogatnak, elviszik hozzájuk az Eucharisztiát, bekapcsolódnak a templomi közösségépítésbe, s akár kisebb közösségeket is vezetnek.