Nyolcvan évvel ezelőtt épült meg a karancssági Szentkút lourdes-i barlangja. A kerek jubileum alkalmából Kapás Attila plébános vezetésével idén is zarándokok gyűltek össze a kegyhelyen, hogy közös imával, Mária-énekekkel és a tálentumokról szóló tanítással erősítsék meg hitüket és közösségüket.

A hit mélysége, a közösség ereje és a Szűzanya iránti olthatatlan szeretet jellemezte az idei zarándoklatot, amelyen a hívők egy különleges jubileumot is ünnepeltek a karancssági kegyhelyen.

A Karancsságtól mintegy három kilométerre, a fák ölelésében fekvő Szentkút nem csupán a jelen, hanem a múlt megrendítő tanúsághelye is. A helyi Mária-hódolat írásos gyökerei egészen 1866-ig nyúlnak vissza, amikor egy fiatal helyi legénynek, Szakács Ferencnek látomásai voltak ezen a területen. A kút vizét a népi emlékezet kezdettől fogva gyógyító hatásúnak tartotta, a zarándokhely jelentőségét pedig Mindszenty József bíboros, hercegprímás is elismerte, amikor 1948-ban engedélyezte az itteni nyilvános szentmiséket.

Idén egy kiemelkedő mérföldkőhöz érkeztünk: pontosan nyolcvan évvel ezelőtt, a helyi bányászok áldozatos segítségével épült meg az a kőből emelt, impozáns lourdes-i barlang, amely a Szeplőtelen Fogantatást és Szent Bernadettet ábrázoló hársfaszobroknak ad otthont.

A jubileumi búcsúra érkező zarándokok idén családias létszámban, ám annál nagyobb elhívással és lelki buzgósággal gyűltek össze. A kegyhelyre vezető úton Kapás Attila plébános vezette a hívőket, miközben közösen, egy szívvel imádkozták az örvendetes rózsafüzért. A résztvevők a szomszédos és távolabbi egyházközségekből – Karancsságról, Ságújfaluból, Szalmatercsről és Mogyoródról – érkeztek, megmutatva a tájegységeken átívelő keresztény összetartozást. Megérkezésükkor a zarándokok zengő Mária-énekkel köszöntötték a Szűzanyát, amely betöltötte a barlang körüli szent teret.

Az ünnepi szentmisén Attila atya a tálentumokról szóló evangéliumi tanítást állította a középpontba. Szentbeszédében hangsúlyozta, hogy Isten mindnyájunkat egyedi ajándékokkal és képességekkel indított el az élet útján:

„Mindnyájunkban ott vannak a tálentumok, amelyek segítségével szolgálhatjuk közösségeinket, egymás segítsége, támasza lehetünk. Ezeket a Teremtőtől kapott belső értékeket nem áshatjuk el, hanem bátran kamatoztatnunk kell a mindennapokban. Minden jó cselekedet, amellyel felebarátainkat támogatjuk, egy-egy lépés Isten országa felé. Mindannyiunknak személyes felelőssége van hitünk elmélyítésében, a felebaráti szeretet tevékeny gyakorlásában, hogy fényhordozók legyünk a világban.”

A szentmise végén, a kegyelmekkel teli nap lezárásaként a jelenlévők ugyanolyan tiszta, szívből jövő Mária-énekkel búcsúztak a kegyhelytől, mint ahogyan érkezéskor köszöntötték a Szűzanyát. A családias hangulatú, de lélekben hatalmas ünnepség megerősítette a zarándokokat abban, hogy a 80 éves barlang és a Szentkút nemcsak a múlt emléke, hanem a jövő élő forrása is a nógrádi dombok között.

A karancssági Szentkút eredete >>

Forrás: Oláh Borbála

Fotó: Sütő Erika