
Államalapító első szent királyunk, hazánk fővédőszentje, Szent István ünnepe minden magyar ember számára a folytonosság és a nemzeti összetartozás szimbóluma.
Szent István (születési nevén Vajk) nem csupán politikai értelemben alapított államot, hanem a nyugati keresztény kultúrkörhöz való csatlakozással biztosította a magyarság megmaradását. A pápától kapott apostoli jogkörével élve tíz egyházmegyét alapított – köztük a váci püspökséget –, amelyek szerkezetileg és közigazgatásilag is a fiatal magyar királyság tartóoszlopai lettek.
Törvénykönyveiben kiemelt szerepet kapott az egyházak védelme és anyagi biztonságának megteremtése: híres rendelkezése, miszerint minden tíz falu köteles egy templomot építeni, valamint a tized (dezsma) bevezetése alapozta meg a plébániai hálózatot.
A váci püspökség alapító oklevele nem maradt ránk, a történészi konszenzus szerint az egyházmegyét Szent István király alapította uralkodásának kései szakaszában. Vác Szent István király által létrehozott eredeti tíz püspökség egyike volt, melyet később I. Géza király fejlesztett tovább.
István király 1038. augusztus 15-én bekövetkezett halála előtt az országot Szűz Mária oltalmába ajánlotta (Regnum Marianum) – Nagyboldogasszony ünnepén, augusztus 15-én Magyarországon erre is emlékezünk.
Hitvalló munkásságának elismeréseként I. László király kezdeményezésére 1083. augusztus 20-án Székesfehérváron szenté avatták, így Magyarország fővédőszentje lett, mumifikálódott jobb keze, a Szent Jobb pedig a mai napig az egyik legfontosabb hazai katolikus ereklye.
A Váci Egyházmegye hívei számára az idei, 2026-os évben ez a nap a megszokottnál is mélyebb tartalommal bír, mert egyházmegyénk idén ünnepli fennállásának 1000. évfordulóját.