
Államalapító első szent királyunk, hazánk fővédőszentje, Szent István ünnepe minden magyar ember számára a folytonosság és a nemzeti összetartozás szimbóluma.
Szent István (születési nevén Vajk) nem csupán politikai értelemben alapított államot, hanem a nyugati keresztény kultúrkörhöz való csatlakozással biztosította a magyarság megmaradását. A pápától kapott apostoli jogkörével élve tíz egyházmegyét alapított – köztük a váci püspökséget –, amelyek szerkezetileg és közigazgatásilag is a fiatal magyar királyság tartóoszlopai lettek.
Törvénykönyveiben kiemelt szerepet kapott az egyházak védelme és anyagi biztonságának megteremtése: híres rendelkezése, miszerint minden tíz falu köteles egy templomot építeni, valamint a tized (dezsma) bevezetése alapozta meg a plébániai hálózatot.
A váci püspökség alapító oklevele nem maradt ránk, a történészi konszenzus szerint az egyházmegyét Szent István király alapította uralkodásának kései szakaszában, a hagyomány szerint 1004–1010 között. Vác Szent István király által létrehozott eredeti tíz püspökség egyike volt, melyet később I. Géza király fejlesztett tovább.
István király 1038. augusztus 15-én bekövetkezett halála előtt az országot Szűz Mária oltalmába ajánlotta (Regnum Marianum) – ez a felajánlás a váci Nagyboldogasszony-székesegyház szellemiségének is a közvetlen alapja.
Hitvalló munkásságának elismeréseként I. László király kezdeményezésére 1083. augusztus 20-án Székesfehérváron szenté avatták, így Magyarország fővédőszentje lett, mumifikálódott jobb keze, a Szent Jobb pedig a mai napig az egyik legfontosabb hazai katolikus ereklye.
A Váci Egyházmegye hívei számára az idei, 2026-os évben ez a nap a megszokottnál is mélyebb tartalommal bír, mert egyházmegyénk idén ünnepli fennállásának 1000. évfordulóját.