Az atya röviden beszélt életútjáról. 1976-ban Vácott szentelték pappá. Káplán volt Rádon és Pencen, majd Kiskunfélegyháza Újplébánián, ezt követően a rákospalotai Főplébánián. Mogyoródon már plébánosi teendőket látott el, majd a váci Deákvári plébánián, később Szolnokon, 2020-tól pedig Érsekvadkerten. Okleveles kántori képesítést is szerzett.  Máthé György a címzetes prépost, esperes, továbbá a püspöki tanácsos címet is megkapta.

Aranymisés jelmondatának 1 Jn 4,16 versét választotta: „Megismertük a szeretetet, amellyel Isten szeret bennünket és hittünk benne.” A jelmondatával ellátott szalagot felkötötte a templomi zászlónkra.

A plébános atya a prédikációban kiemelte a család fontosságát, valamint, hogy milyen ösztönzőleg hatott rá, hogy pozitív példaképeket látott maga körül, ami nagyban segítette a papi hivatásának elfogadásában, kiteljesedésében.  

Egy szürke hétköznapon, pocsék időben kapta meg a választ Istentől, hogy az orgonaszerelő vagy a papi hivatást válassza. Egy vizsga után várták többen az autóbuszt, olyan elkedvetlenítő időjárásban, hogy még szólni sem esett jó a másik emberhez. Ekkor meglátta egy kerékpáron közlekedni Regőczi István atyát, és elgondolkodott azon, hogy milyen lelki nagyság lakozik benne, mert  a többszöri letartóztatás, hosszú börtönévek alatt sem roppant össze, hanem amikor kiszabadult továbbra is a rászoruló gyermekeken segített, papi hivatásához hűséges maradt. Már nem volt kétség a lelkében, nem vitatkozott Istennel. Tudta, hogy a papi pálya lesz az ő hivatása, amiért a mai napig nagyon hálás Istennek.

Máthé György atya az 1950-es években volt gyermek, amikor a főváros, az ország romokban állt, nagy volt a szegénység, a szerzetes rendeket feloszlatták. Arról beszélt, hogy a történelem mennyire hatással lehet az ember életére, más irányt vesz az életútja, mint ahogy tervezte, ez különösen a fiatalok számára lehet tanúságos. Voltak bátor felmenői és hivatásszerető papok körülötte, akik a nehéz időkben felkarolták a szükséget szenvedőket. Regőczi István atyáról különös szeretettel és tisztelettel beszélt, aki   a hadiárva és éhező gyerekeket karolta fel, akiket sasfiókáknak   nevezett el. Otthagyva Belgiumot, kettőszáznegyven gyerek ellátásáról gondoskodott, akik szállást, ételt, oktatást kaptak és valódi otthont Isten kegyelméből a gondviselésre hagyatkozva. Gyerekotthont alapított Pesterzsébeten és Vácon. Raboskodott az Andrássy úti pincebörtönben, ahol sokat gyóntatott és a kistarcsai internálótáborban, szabadulása és többszöri letartóztatása után is templomokat, kápolnákat épített és a rászorulókon segített. Volt olyan alkalom, hogy már nem volt a gyermekeknek az otthonban vacsora. A közös rózsafüzér imát és szentségimádást követően kondérokban kaptak váratlanul meleg ételt, amikor azt hitte, hogy nem tud a gyerekeknek enni adni. 

Az aranymisés atya elmondta, hogy a rózsafüzér mentette meg a nagyapja életét is, aki az orosz fogságból megmenekült, élve tért vissza szerető családjához. Két táborra osztották a foglyokat a lágerben, és ekkor a nagyapja észrevette, hogy nincs nála a rózsafüzére. Érezte a lelkében, hogy sorsdöntő lesz az, ami most következik. A parancsnok szerette a nagyapját, aki jó szakács volt a lágerben és megengedte, hogy elszaladjon a rózsafüzéréért. Amikor a nagyapja visszajött, belökte őt a parancsnok a másik csoportba, ahhoz képest, ahol eredetileg állt. Azt a csoportot indították haza, ahová a nagyapja másodszorra került.    

A hivatásunk elfogadása nagyon fontos, hiszen Isten mindnyájunk számára felkínál egy lehetőséget, amiben élete értelmét megtalálhatja, ha az ő szándékát tiszteletben tartja.

Szent Ágostont idézte még a beszédében, akit még annak idején a nép választott püspökének: „Veletek vagyok keresztény, értetek vagyok püspök” - mondta a híveinek. György atya így fogalmazta meg az ágostoni mondás alapján: veletek vagyok keresztény, értetek vagyok pap.

Máthé György ötven éves papi jubileumának évében kérte még mindnyájunk imáját a további papi szolgálatára, kiemelte, hogy ő is imádkozik a hívekért, értünk. Nagyon szemléletesen, energikusan, átéléssel szólt hozzánk az atya, átéreztük a mondanivalójának a súlyát.

A szentmise végén aranymisés áldásban részesítette a híveket. Egyházközségünk elnöke a szentmise zárásaként Isten áldását, további kegyelmeket kérve életére, hivatására köszöntötte az atyát, jó egészséget kívánt neki mindnyájunk nevében.

A templom előtti téren folytatódott a vendégség, ahol finom süteménnyel, üdítővel kínálták meg az együtt ünneplőket. A meghívott vendégeinket pedig laktató ebéddel kínáltuk meg, amelyen még tovább hallgattuk a dalkör örömteli éneklését.