A szentelési szentmisén hagyományosan jelen volt és koncelebrált a főpásztorral az egyházmegye papságának túlnyomó része; illetve szolgáltak a szentmisén a diakónusok, szolgálattevők. A zenei szolgálatot a székesegyház Cecília kórusa adta, Varga László karnagy atya vezényletével. A szentelendők családjai, egyházközségeik tagjai és az ünneplő nép teljesen megtöltötte a székesegyházat.

Homíliájában a főpásztor arra buzdított, az Úr szándékára kell figyelnünk, hogy útmutatást találjunk abban, hogyan tudjuk a családi életet tisztán, szépen élni; hogyan tudjuk az elesetteket felemelni; hogyan tudunk békét sugározni és segíteni ebben a háborúktól sújtott világban; és hogyan tudunk reménységet adni az új nemzedéknek, a fiataloknak.

Beer Miklós  a szentelendők felé fordulva így szólt: egy olyan világba indultok, amit még soha nem tapasztaltatok meg, nem ismeritek a holnapot. Mi lesz a világgal, a népességi átrendeződéssel, mi lesz az ivóvízzel, élővilágunkkal, lesz-e kenyér minden család asztalán? Nem tudjuk. De ebbe a világba küld minket a minket szerető, a minket teremtő Isten, és képessé tesz arra az ő Szentlelkével, hogy őt hitelesen képviseljétek! Általatok újul meg az utolsó vacsora csodája, általatok találkozhat Istennel az ő népe. Kérjétek az Urat, hogy bennetek és általatok Isten békéjével találkozhassanak az emberek!
Nem tudjuk, mi vár rátok, de egészen biztos, hogy egy új történelmi korszak érkezik. És hinnünk kell, hogy az Úristen valami csodát készít, valami nagyszerűt itt, ebben a világban, előkészíti az atyai házat. S ti pedig szolgálatotokkal a Vele való nagy találkozást készítitek elő – biztatta a szentelendőket homíliája végén Beer Miklós.Ezután következett a szentelési szertartás, melynek során a szentelendők ígéretet tettek, cölibátust és engedelmességet fogadtak az Egyház színe előtt; majd a Mindenszentek litániája alatt leborultak a földre a teljes önátadás jeléül.

Ezt követően a szentséget kiszolgáltató főpásztor mint az apostolok utóda imádság és kézrátétel által átadta a Krisztustól kapott hatalmat és küldetést. Ecseri Pál, Kiss Dávid, Polcz Zoltán és Simon Gáspár Balázs magukra öltötték a dalmatikát, a diakónusok liturgikus öltözetét; Pálfalvi Tamás és Udvardy László István pedig a miseruhát. Végül a fölszenteltek átvették a püspök kezéből szolgálatuk jelképeit, a Szentírást és a Szentáldozat edényeit, majd a jelképes átvételt a valódi követte: a diakónusok átvették az oltár szolgálatát, az új áldozópapok pedig paptestvéreikkel együtt koncelebráltak a szentmisében. A szentmise végén pedig az újmisések megáldották a papságot.