Közel nyolcvanan gyűltünk össze a kórház kápolnájában: betegek, dolgozók, helybéli lakosok, de jöttek más falvakból is hívek, hogy együtt, imában töltsünk pár órát.

A Ferences Betánia Idősek Otthonából, Szécsényből is eljött Klarissza és Teréz nővér, akik a szentmise utáni első szentségimádási órán énekkel és dicséretekkel segítették az elmélyülést.

Ezután családok, csoportok váltották egymást óránként. Istennek szánva idejüket, imákat és a felolvasott elmélkedéseket felajánlották azokért, akik szenvednek, haldokolnak, és azokért, akik a betegek mellett állnak, gondozzák őket éjjel-nappal.

A kórház kápolnája egészen másnap délutánig szabadon látogatható volt. Sokan éltek a lehetőséggel, időt szántak az elcsendesedésre, Istennel töltötték az idejüket.

A pénteki, záró szentmise prédikációjában Horváth József, dejtári plébános a gyógyító Krisztusról beszélt, aki nemcsak meggyógyította a testet, de a bűnöket is megbocsátotta. A híveket pedig gondolkodásra hívta, ki melyik jézusi csodás gyógyulás részese lenne?

Hiszek az ima csodálatos erejében, bízom abban, hogy sokan részesültek, részesülnek Isten gyógyító kegyelmében. Ő nemcsak a testet, de a lelket is meggyógyítja.

Pió atya gondolataival zárom soraimat: „Az Isten dicsőségére és a lélek üdvére fordított idő sohasem vész kárba."

Szita Tamásné, lelkigondozó

http://korhazlelkesz.hu/