
» HÍREINK »
Az egyházi évben megszoktuk, hogy – Adventtől Krisztus Királyig – mintegy átíveli a polgári évet a mi hitben való emlékezésünk és megújulásunk. De nemcsak a saját életünkre – a világra is reflektálnunk kell. A Karácsony már a mi „új évünkbe” esik. 2012–13-ban a világegyházban ehhez kapcsolódik a Hit éve; még tovább hangsúlyozva az idő nagyobb léptékű értelmezését. A mi egyházmegyénkben, mindezeken felül, elkezdődött a zsinat, több évre szóló feladatként, hogy a megváltozott körülmények között újra felnőtté váljunk Isten-kapcsolatunkban.
Nekem pedig azért is különleges ez az időszak, mert a tizedik évemet kezdem meg a Váci Egyházmegyében. Nézegetve a névtárunkat, megdöbbentem, hogy e tíz év alatt hány papunk ment ét az égi hazába, ezentúl onnét erősítve bennünket; és a mindig újrakezdés, a jövő iránti felelősség jegyében, hány új pap lépett szolgálatba. De ami számomra talán a legnagyobb egyház-élmény ez alatt a tíz év alatt: hogy a szolgálati papság mellé becsatlakoztak a diakónusaink és nagy számban a lektorok, akolitusok; akik a saját munkájuk, családjuk mellett vállalnak feladatot az Egyház szolgálatában, áldozattal és felelősséggel. Legutóbb éppen ott voltam az akolitus-rekollekción; az a száznál több figyelmes, elszánt férfiszempár mindennél ékesebben mutatta számomra a mi hitünk elkötelezettségét és komolyságát.
De itt szeretném elmondani azt is, hogy az elmúlt tíz év hozadékaként, idén már minden egyes bérmáláson felnőtt, felelős, dönteni képes emberekre hívtuk le a Szentlelket. Szent Pál szavaival: kinőttünk a kisgyerekkorból, amikor még csak tejjel táplálhattak minket: immár az érett hit szilárd táplálékát vesszük magunkhoz. Csodálatos látnom a bérmáltakon, és a mellettük álló felnőtteken – kezeseken, oktatókon – ennek az érett hitnek a felnőtt felelősségét.
Tíz év után, olyan jó mindezekért hálát adni az Úristennek! Érezni, ahogy vezet minket; s mégis újra és újra meglepődni azon, ahogy végtelen figyelmességével és jóakaratával újabb és újabb távlatokat nyit meg előttünk!
Persze azért ilyenkor, az új világi év kezdetén, a minket körülvevő világ eseményeire is szoktunk reflektálni. Hát – megváltozott a világ körülöttünk. Aggodalommal tölt el bennünket ez a változás; ez a hitét, keresztény gyökereit vesztett Európa és világ. Elszomorítja az embert a gazdasági válság, és annak gyökere: az emberi önzés, kíméletlenség és hatalomvágy. Újra és újra megjelenik az Isten nélküli világ elbizakodottsága, gőgje és önpusztítása.
Keresztény emberként azonban meg kell értenünk: Isten ezt a világot bízta, és éppen miránk. Ennek a világnak kell reménységet adnunk, ezt kell az örök élet távlataival fölemelnünk és megtisztítanunk a rossztól. Segíteni ezt a magyar társadalmat is, hogy magára találjon. Egészségügy? oktatás? munkanélküliség? – mind-mind nagy problémák. De nem akkorák, hogy meg ne tudnánk oldani őket – ha segítenénk egymást. Olyan szépen élhetnénk, ha az irigység és az önzés nem választana el minket egymástól!
Istenáldotta föld ez a mi Kárpát-medencénk; bőségben el tudná tartani a lakóit. De meg kell tanulnunk – újra – gondoskodni, magunkról és egymásról. Családtagok a családról, falu a városról, város a faluról. Rendbe tudjuk tenni a dolgokat – ha akarjuk. Ha a hitünkben felnőtté válunk. Mert Isten megáldja a törekvésünket – ha az ő szándékának megvalósítására törekszünk.
2025. október 18. szombat
Lukács
Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott. Így szólt hozzájuk: „Az...