A két székesegyház kórusainak és karnagyainak zeneművészeti és pedagógiai tapasztalatcseréje valósult meg ezekben a napokban. Koncertjük során pedig lengyel és magyar zeneszerzők műveit ismerhették meg kölcsönösen az énekesek a különféle zenetörténeti korszakok és a közelmúlt modern egyházi kortárs zenéjének gazdag terméséből.

A kóruspróbák légkörében, a városnézés és kirándulás során, a fehér asztal közvetlenségében, valamint az elmélkedés és imádság idején is egy egységes és azonos lelkiség, az apostoli lelkület jelenléte vált egyértelművé mindenki számára. Bár térben távol működik egymástól e két székesegyházi kórus, tagjaiknak teljesen ugyanaz a célja és szándéka: Isten dicsőítése, valamint az emberek szívének és lelkének Istenre hangolása az egyházi ének és zene eszközével.

A zene és ének képes megváltoztatni, átformálni az embert. Aki műveli átalakul lassan-lassan és más emberré válik, de aki hallgatja úgyszintén, ha közben tudatosan engedi, hogy hatást gyakorolhasson érzelmi és lelki világára. Kontempláció ez a zene hullámainak ölelésében. Nem más, mint maga a „Kapcsolat”, Isten és ember békés, boldog, nyugalmas együttléte.

Érezhető volt mindez a székesegyházi hangverseny légkörében is, amikor a Wawel Katedrális Kórusa Andrzej Korzenjowski vezetésével, a Váci Székesegyház Kórusa Varga László vezényletével a meditációtól az ujjongásig minden érzelmi régiót bejárt. A közös megszólalás pedig mindezeket szinte már a végletekig fokozta, megnyitva egy mennyei világ, a szellem, a lélek és élet országának kapuját.

Beer Miklós megyéspüspök közvetlenséggel, barátsággal és szeretettel szólt a résztvevőkhöz.

Művészi igényesség, magas szakmai színvonal, vallásos lelkület volt jelen.

Az egybefonódó évezredes régi hazaszeretet pedig mindvégig átizzította a találkozót a mély vallásosság és a lengyel-magyar barátság lelkes örömében.