NEM LÉTEZIK HAMIS MADÁRFÜTTY – ITT 2016: Család – irgalmasság – szolgálat
Október 13–15. között tartották meg a magyarországi állandó diakónusok és házastársaik illetőleg a

diakonátus iránt érdeklődők éves találkozóját és továbbképzését a szokott helyszínen, a leányfalui

Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házban.
A csütörtök esti gyülekezés után Molnár Ferenc kalocsa-kecskeméti egyházmegyés diakónus,

egyházmegyéje Szent István Diakónuskörének képzési felelőse, Csillag Péter, a váci Szent Lőrinc

Diakónuskör vezetője és Dr. Füzes Ádám atya, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Kanter Károly

Felnőttképzési Intézetének igazgatója ismertette az eltelt egy év legfontosabb újdonságait.
Az idei találkozó „szakmai” előadója Dr. Török Csaba atya, több katolikus főiskola tanára, az

esztergom-budapesti érsekség papi továbbképzéseinek társreferense volt; aki Pénteken délelőtt

Ferenc pápa Amoris Laetitia kezdetű apostoli buzdítását ismertette és elemezte a bibliai

távlatoktól a mindennapi gyakorlatig. A dokumentum kapcsán az előadó felhívta a figyelmet: a

Biblia számtalan olvasata közül az egyik legmarkánsabb, hogy tulajdonképpen egy családtörténetet

olvasunk, amely a kezdetektől napjainkig tart. Családfák, nemzedékek, konfliktusok, szerelem,

testiség és lelkiség, bűn – mint bármelyikünk családjában: Isten képmásának, az embernek

története, aki férfi és nő.
A házasság: a jövőt MEGkockáztató szeretet – fejti ki az Amoris Laetitia. Nem fogyasztási cikk;

nem élvezet, hanem szemlélődés. Nem fotó – ikon. Dr. Török Csaba elmondta: nem mindig tartja

szerencsésnek a „test teológiáját” emlegetni, ami alatt legtöbbször a „szexualitás teológiáját”

értik. Pedig a test nem elsősorban a szexualitás eszköze – hanem a feltámadásé… Ugyanakkor ne

essünk ma a másik végletébe annak a korábbi hibának, amely agyonhallgatta a szenvedélyes szerelmet

a prédikációkban, és igen sokszor szinte büntette a gyóntatószékben; miközben a Biblia tanúsítja,

hogy az erósz a legkevésbé sem Isten szándéka ellen való, sőt, éppenhogy a „hajtóanyag a

rakétában” (XVI. Benedek pápa). Része az ember, a házasság, a család életének, ugyanúgy, mint a

gyermekáldás, a házépítés, a konfliktusok, a munka, a nélkülözés, a szenvedés, a küzdelem. Mert a

házasság eszménye legkevésbé sem lehet az „idilli szerelem” – hiszen olyan csak a mesékben létezik

– hanem épp hogy a megújulásra, fejlődésre, tökéletesedésre mindig kész szeretet. Ez az a

szeretet, amely az Amoris Laetitia szavaival „Nem eltávolít Istentől, hanem elvezet a ’misztikus

egyesülés’ csúcsaira.” Török Csaba figyelmeztetett: Ferenc pápa buzdítása nem afféle „egyszuszra

átfutható” olvasmány, hanem elmélyülést kíván az olvasótól, különösen az őt leginkább érintő

kérdésekben. 
Péntek délután a délelőtti előadások kiscsoportos feldolgozása zajlott, amit az előadóval való

beszélgetés zárt le. Ezután szentségimádással egybekötött bűnbánati liturgia következett, majd a

résztvevők élhettek a kiengesztelődés szentségével; Blanckenstein György szentendrei esperes-

plébános; Füzes Ádám, a Kanter Károly Felnőttképző Intézet vezetője; Szilágyi János görögkatolikus

atya, a lelkigyakorlatos ház igazgatója és Török Csaba atya segítségével.
Szombaton – a hagyományoknak megfelelően – az idén meghívott főpásztor: Dr. Palánki Ferenc

debrecen–nyíregyházi püspök tartott előadást és mutatott be ünnepi szentmisét. Molnár Ferenc, a

vendéget bemutató szavaiban nem felejtette el megemlíteni, hogy Palánki atya, még váci

egyházmegyés papként, egy ideig a váci állandó diakónusok referense volt. A püspök ehhez

hozzátette: akkor még nem sejtette, hogy egykor majd neki kell elindítania a diakonátus

intézményét püspökként, a saját egyházmegyéjében.
Család, irgalmasság, szolgálat – ezzel a három szóval foglalható össze Ferenc püspök buzdítása a

magyarországi állandó diakónusoknak és feleségeiknek. Két szentséget „birtokolni” és megélni

egyszerre: ti nagy kegyelemben éltek – állapította meg. A család: Ecclesiola, kis egyház, melynek

alapja a házasság, az isteni mértékre épül. Isten mértéke pedig a mértéknélküliség. Mária mire

mond igent? Arra, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. Csak hagynunk kell, hogy Isten valósítson

meg bennünket... A fiatalkor a nagy kérdések és a nagy válaszoké ideje. A választásé, ami után a

döntés jön. De a döntés után már nem újabb választás, hanem hűség a helyes út… Örökké boldog

házasság nincs. De igenis: örökké boldoggá kell akarnunk tenni a másikat. Mert véteni a szeretet

ellen: Isten be nem fogadása – fejtegette Palánki Ferenc.
Irgalmasság: minden embernek, de különösen az embereket szolgáló embereknek örök programja kell

legyen. Az irgalmasság: minden-adás. Kereszt. Mert Jézus Krisztus nem szenvedni szeretett, hanem

minket szeretett... A püspök felidézte az irgalmasságról szóló két legismertebb példabeszédet. Az

irgalmas szamaritánus történetében egészen sajátosan, a szereplők gondolatait mutatta meg:  a pap,

a levita arra gondolt: mi lesz velem, ha megállok? A szamaritánus viszont így tette föl a kérdést

magában: mi lesz ővele, ha nem állok meg… A tékozló fiú példabeszédét említve pedig felhívta a

figyelmet: nem ismerjük a történet végét. Talán, mert a mi történetünk is?
Végezetül a szolgálatról elmélkedett Ferenc püspök; ami nem szolgalelkűség, hanem válasz Isten

szeretetére. „Azért vagyok pap, hogy másoknak jobb legyen” – idézte föl a püspök Vigyázó Ferenc

atya szavait. Másfelől a szolga az, aki közelről láthatja a csodát. A kánai menyegzőn sem a

násznagy, sem a vőlegény nem tudta, honnét termett a bor. De a szolgák, akik izzadva odacipelték a

kútról azt a háromszáz liter vizet, nagyon is tudták… – biztatta a diakónusokat Palánki Ferenc.

Ezért mondhatjuk tiszta szívvel, mi, papok, diakónusok: „Hálát adunk mert arra méltattál...” És ha

az Úr maga azért jött a földre, hogy szolgáljon, mi se féljünk ettől. Mert jobb epizódistának

lenni egy jó darabban, mint sztárnak egy rosszban. A tökéletességre kell törekednünk, mert a

tökéletesség azt jelenti: alkalmas vagyok arra, amire Isten teremtett. Nem létezik hamis

madárfütty.
Magyar Bertalan
Fotó: Lauer Tamás