
» HÍREINK »
A nagyothallók gyakran ép hallással születnek és általában életük során veszítik el hallásuk egy részét. Mivel a hallók között nőttek fel így ez a megszokott világ számukra, de nehezített a szövegértésük a megfelelő hangerő mellett is. Ezt lehet emberileg javítani: kisebb távolsággal (az előadó és köztünk), szebb artikulációval, lassabb beszéddel. Technikai oldalról az írótolmácsolás, jelnyelvi tolmácsolás és az indukciós hurok segíti a jobb szövegértésünket.
Ezek figyelembe vételével kezdtünk az idei lelkigyakorlatunk szervezéséhez. Nagy örömünkre Székely János püspök atya elfogadta meghívásunkat és szívének hatalmas gazdagságából osztott meg sok szép gondolatot velünk. Előadásai az emberi oldal részéről tökéletesen akadálymentessé váltak, mivel a fentebb felsoroltak mind megvalósultak. (kis távolság, lassabb beszéd...)
De kezdjük az elején! Húszan jöttek el erre a hétvégére a váci Althann Ház és Konferencia központba. Négy siket, és három halló hozzátartozóval együtt. Őszintén megvallva egy kicsit féltem is, hogy vajon a siketekkel mit fogunk kezdeni, hiszen most nem a jelnyelv lesz az elsődleges kommunikációs csatorna. A siket testvérek nyitottsága viszont minden félelmemet elfújta és nagy hálát adok az ő bátorságukért és nyitottságukért, ami nagyban gazdagította és színesítette a lelki programot. Volt olyan nagyothalló köztünk, aki most látott először “élő” siketet és a jelnyelvet is most ismerhette meg általuk. Ez is egy misszió!
Az első délután rövid bemutatkozással kezdtük, ki honnan jött, milyen problémája van a hallásával. Már ekkor érződött a sok nyitott szív az őszinte vallomásokból. Mennyire vágytak egy olyan programra, ahol nem azon kell keseregni, hogy nem értem amit mondanak, és így nem a keserűség tölt el, hanem az örvendezés. Közös zsolozsmázást is végeztünk kivetítővel, melyen a Diatár program segítségével a zsolozsma szövegét nem csak kivetíteni tudtuk, hanem a szerző (ifj. Rieth József) a nagyothallók támogatása érdekében beépítette azt a funkciót, hogy szavanként lehet színezni a szöveget, ezzel mindenki pontosan tudta követni, hol tartunk. Hatalmas segítség volt ez! Igazából most teszteltük élesben először, és kiválóan vizsgázott.
A vacsora után játékos vetélkedőn folytattuk az ismerkedést, melyen egy totót kellett kitölteni a három csapatnak, mely vallási és hallássérüléssel kapcsolatos kérdéseket tartalmazott. Nem volt könnyű, de sikerült a megbeszéléssel olyan információkhoz jutni, ami sokaknak újdonság volt. Pl. a lakosság 2,3 % visel hallókészüléket a fejlett országokban, de 16 %-nak okoz gondot a hallás problémája és 80 év felett már tízből nyolc ember nagyothallóvá válik. Jelfejtés, szókeresés és memória játék is színesítette az estét. Zsolozsmával zártuk a napunkat.
Másnap reggeli után Székely János püspök atyát köszönthettük körünkben, aki innentől lelki vezetőnkké vált. Nagyon mély, sokszor megrendítő tanítást hallhattunk tőle. Első elmélkedésben beszélt arról, hogy milyen az Isten (mindenható, abszolút, végtelen), ki Ő, aki alkotta a világot, minket?
Kérdéseket is kaptunk tőle, melyre a válaszokat négyfős kiscsoportokban osztottunk meg egymással. Aki szeretett volna gyónni, vagy beszélgetni püspök atyával, azok feliratkozhattak és a szünetekben volt rá alkalmuk. Ebéd után a csoportvezetők beszámoltak a beszélgetésekről. Majd püspök atya arról elmélkedett: Milyen lenne a világ, ha betöltené az Isten? A megbocsátás 4 fontos lépéséről is beszélt, valamint arról, hogy a szépen működő házasság emberfeletti remekműve két embernek.
Pihenés után Bacsa Dávid diakónus Kereszténynek lenni elhívás címmel tett tanúságot életéről, majd mesélt azokról a hallássérült fiatalokról, akik részt vettek a Tudom, hogy képes vagyok rá! című pályázaton.
Püspök atya megrendítően beszélt arról: Mi a szenvedések oka, még inkább mi a célja, hogyan lehet hittel, szeretettel, türelemmel viselni? Példaként Reményik Sándor: A szőnyeg visszája c. versét idézte:
A világ Isten-szőtte szőnyeg,
Mi csak visszáját látjuk itt,
És néha, legszebb perceinkben,
A színéből is valamit.
Ezt követően egy fórumon János atya körbe adott egy keresztet, és mindenki elmondhatta gondolatait, érzéseit, ami benne van. Amit most kapott, megértett, ahogyan elfogadja szenvedését. Egy gondolat, vagy érzés. Hogyan akarja élni az életet?
A peremre szorult emberekkel kapcsolatban megjegyezte: egy fogyatékosok nélküli közösség az egy nagyon fogyatékos közösség. Az esti szentmisében Batthyány-Stratmann László életén keresztül mutatta be, hogy nem vagyunk a sors játékának alávetve. Igenis kezünkbe vehetjük életünket és a szolgálat által tudunk a legjobban kiteljesedni. Az estét egy félórás szentségimádással, utána agapéval és kötetlen beszélgetéssel zártuk.
Gyorsan elérkezett az utolsó nap reggele, amikor arról gondolkodtunk, hogyan nevel az Isten, hogyan alakít, az életünk folyamán, hogyan vezette az utunkat. A bibliai Jákob személyén, életén keresztül láthattuk: az igazi áldást, hogy valóban szeressenek, és igazán boldogok legyünk, a belső békét nem lehet erőszakkal kicsikarni, azt csak ajándékba kaphatja az ember.
Egy amerikai halkereskedő tapasztalata mutatta meg: Isten ad barátokat, hogy elvezessenek a határainkig. Ad ellenségeket is, hogy elvezessenek a határainkon túlra. A szenvedés értelmét keresve rájöhetünk: A kemény emberi szívet a szenvedés kinyitja.
Újabb kiscsoportos beszélgetésen oszthattuk meg egymással: életutunkon tapasztalt szenvedést, hogyan formált az Isten minket? A bűneimnek volt-e következménye, súlya? Hogyan viselem az élet keresztjeit?
A szentbeszéd vak férfija megtanított minket észrevenni: Szép napunk van, nem igaz? A hallássérült identitást keresve püspök atya Júlia testvér életpéldáját hozta el, aki szüntelenül tudott örvendezni. Hagyatékában talált levélben találták ezt bibliai idézetet: Örüljetek az Úrban szüntelenül. Ismét mondom, örüljetek. És reszketeg betűkkel, egyetlen szó: MÉGIS. Ez a mi hivatásunk: Mégis örülni, mégis hinni, mégis szeretni. Nem elveszíteni a reményt, a bátorságot!
Zárásként megosztottuk egymással a kapott kegyelmeket, örömöket, ajándékokat. Mit kaptunk, mit éltünk át, mit viszünk haza? Majd a hála és a köszönet szavai hangzottak el. A finom ebéd után elbúcsúztunk egymástól és ki-ki hazatért otthonába, hogy ennek a hétvégének az erejéből “mégis” új életet kezdhessen.
Szeretném végül kifejezni a köszönetemet: Beer Miklós püspök atyának, az önzetlen anyagi támogatásáért. Székely János püspök atyának a lelkigyakorlat vezetéséért. Erdődi Ferenc atyának a Katolikus Hallássérült Pasztoráció vezetőjének az indukciós hurok használatáért és az ajándékokért. Az írótolmácsoknak, a jelnyelvi tolmácsoknak, hogy akadálymentessé tették a hétvégét számunkra. A Keresztény Élet hetilapnak, a Magyar Kurírnak, a Mária Rádiónak, a Duna Televíziónak és a SINOSZ-nak, hogy hírt adtak a Nagyothallók Lelkigyakorlatáról
Kép és szöveg:
Lauer Tamás
szervező
2025. április 26. szombat
Ervin
Feltámadása után Jézus egy alkalommal így jelent meg tanítványainak a Tibériás-tó partján: Együtt voltak Simon Péter és Tamás, melléknevén Didimusz (vagyis Iker), továbbá a galileai Kánából való...