A pihenőnap és a hirtelen jött „áprilisi tél” ellenére, úgy nyüzsgött a Püspökség környéke, mint egy forgalmas munkanapon. Az egyházmegye legtöbb plébániája fontosnak érezte, hogy az oltár szolgálatában részt vevő ifjúságot és felnőtteket elküldje ezen a napon Vácra. Volt ahonnét szinte egy buszra valóan jöttek, máshonnét csak ketten-hárman. A csoportok a Székesegyház bejáratánál gyülekeztek, ahol négy asztalnál folyt a regisztráció. A feliratkozáskor kapott kitűzőkkel bemutatva, ezután mindenki bement a püspöki templomba, amelynek padsorait teljesen megtöltötték.

Beer Miklós megyéspüspök és a találkozó főszervezője, Miklós Zalán Árpád plébániai kormányzó – közismert nevén: Zatya – köszöntő szavai után a találkozó két szekcióra oszlott szét. Az ifjú ministránsok a székesegyházban maradtak, míg a felnőttek a püspöki palota dísztermében gyülekeztek.

A fiatalság először Tőzsér Nikolett és Bogdán Miklós visszaemlékezését hallgatta meg, akik 2015 augusztusában részt vettek a 11. Nemzetközi Ministráns Zarándoklaton Rómában, ahol a Szentatyával is találkoztak.  Ezután tanúságtételek, beszámolók következtek (például a süket kisbékáról, aki azért győzött az oszlopmászó versenyen, mert nem hallotta a többiek kiabálását, miszerint oda lehetetlen fölmászni…). A szent jókedvről gondoskodtak a zenészek is: Balogh László atya és barátai; valamint Bógár Zsolt kispap, aki szólókoncertet adott a fiataloknak. A „tanácskozást” Zatya egészen különleges módon foglalta össze: a zserbó receptjét ismertette, külön kiemelve, hogy nincsen zserbó dió nélkül. A dió pedig zöld, földes, pókhálós, elbújik az avar között, igen nehéz összegyűjteni, megtörni, megdarálni – ám mindez, még ha szükséges is, már nem érződik a sütemény csodás ízében… Így keresgéljük mi is társainkat, nem azzal törődve, milyenek voltak, hanem azzal, milyenné lesznek Isten szolgálatában.

A felnőtt kísérők, akolitusok, papok a püspöki palota dísztermében először Barczi Zsoltot és a turai dicsőítők zenekarát hallgatták, majd úgyszintén Barczi Zsolt, a Ministráns Bizottság egykori tagja vezetésével ismerkedő-, és tapasztalataikat megosztó megbeszélést tartottak. A jelenlévők egyetértettek abban, hogy a mai gyerekek „megtartásának” egyetlen módja az, ha szót értünk a szüleikkel, akár úgy is, hogy fölkeressük őket, ha már eltávolodtak a templomtól…

Tizenkét órakor vette kezdetét a székesegyházban az ünnepi szentmise, amelynek főcelebránsa Beer Miklós megyéspüspök volt. A főpásztor, az oltárt szolgálókat buzdító szentbeszédében többek között elmondta: úgy érzi magát, mint Jézus érezhette az utolsó vacsora termében: mindenféle emberek között, akik azonban egy célért élnek és dolgoznak – ők a jövő nemzedéke.

Szentmise után a résztvevők átvonultak a Galamb utcai közösségi házba ebédelni. Itt találtuk meg Miklós Zalán Árpád atyát, aki a hot-dog készítésben segédkezett éppen a szakácsoknak. Kérdésünkre, miszerint számított-e ilyen nagyszámú érdeklődésre, Zatya elmondta: tapasztalatból tudja, hogy ma már nem elég „csak” meghirdetni valamit. Éppen ezért már hónapok óta, újra és újra elküldte a leveleit a plébániáknak; akik nem jeleztek vissza, azokra még többször „rákérdezett” – de mindez nem fontos, a fontos, mint a zserbónál, a végeredmény. – Lesz-e ennek a találkozónak folytatása, kérdeztük még. A Ministráns Bizottság elnöke így válaszolt: éppen azért hívták össze a találkozót, mert a szervezett ministránsképzés az utóbbi időben egy kicsit „leült”. Ma azonban megláthattuk, hogy nemcsak fontos, de érdemes is törekedni a képzésre és a rendszeres találkozásokra, hiszen ezekből merít tudást és erőt az Isten Népének elkötelezett új generáció.

M.B.
Fotó: M.Z.Á.