Kovács Zsoltot és Torma Zsolt Joelt átmeneti diakónussá, Lauer Tamást, Dénes Jánost és Molnár Andrást állandó diakónussá szentelte a megyéspüspök. A váci székesegyházban tartott ünnepi szentmisén részt vett az egyházmegye papsága, a papnövendékek, akolitusok és diakónusok, a családtagok és jelentős számban a hívők.

Énekelt a Váci Székesegyház Szent Cecília Kórusa, orgonált Almásy László Attila orgonaművész. Közreműködött Schuppauer József, Komlóssy Gábor trombita - és Fazekes László ütőhangszeres művész. Vezényelt Varga László a váci székesegyház karnagya.

Első ízben tolmácsolta Vácon a szentelésre érkezett hallássérült híveknek jeltolmács az elhangzottakat. Az eseményen való jelenlétük egyben a hallássérült pasztoráció kezdetét is jelenti. Lauer Tamás állandó diakónusjelölt felnőttként lett hallássérült. Célja, hogy segítse sorstársainak lelki gazdagodását.

• A főpásztor homíliájában a diakónusi szolgálatról szólt: „Diakónusként a miséző pap mellett fogtok állni az Eucharisztia szolgálatában. Olyan szolgálatot vállaltok, mely mindig tartogatni fog meglepetéseket, de Krisztus, aki meghívott benneteket, ugyanaz kétezer éve”. Egyetértett XVI. Benedek pápa gondolataival, miszerint az Egyház szolgálata e szavakkal fejezhető ki: tanítás, imádság, gondoskodó szeretet. „Olyan életre vagytok meghívva, melyben e három feladat egyensúlyát kell megvalósítanotok” – mondta. „Amit olvasol, hidd; amit hiszel, tanítsd; amit tanítasz, kövesd is!”; ezekkel a szavakkal indítja útnak az Egyház a szerpapot. Arra biztatott, hogy az imában, a Szentírást olvasva arra törekedjünk, hogy befogadjuk Krisztust, átjárjon bennünket a megszentelő Lélek.

A megyéspüspök minden szentelendőhöz személyesen is szólt, kifejezve örömét, hogy elfogadták a szolgálatot.

Ezután következett a diakónusok szentelése, melynek során, a szentséget kiszolgáltató püspök a felszentelő ima és kézrátétel által adta át a Krisztustól kapott küldetést. Az újonnan szenteltek a főpásztorral és a jelenlévő papsággal együtt mutatták be a szentmisét.

A szentelést követően Kovács Zsolt az újonnan felszenteltek képviseletében köszönetet mondott, kifejezve mindannyiuk eltökéltségét, hogy Krisztus szeretetének szolgálatában kívánnak járni.

A diakónus a görög diakonosz, „szolga, segítő, hírvivő” szóból alakult ki. Magyarul szerpap, aki a diakonátus szentségében részesült. Az Újszövetségben a diakónusok úgy szerepelnek, mint tisztségviselők a presbiterek és püspökök mellett (Fil 1,1; 1Tim 3,8.12). A diakonátus eredetét hagyományosan az ApCsel 6,1-6-hoz vezetik vissza, ahol arról van szó, hogy az apostolok 7 férfit kézrátétellel fölszenteltek az asztal szolgálatára, vagyis az Egyház karitatív ügyeinek intézésére, míg az apostolok fönntartották maguknak az Isten szavának szolgálatát. Az apostol atyák korából származó iratok arról tanúskodnak, hogy az Egyház lelki és szociális ügyeiben a papok és püspökök segítői voltak. Az istentiszteleten olvasták az evangéliumot, a hívőktől átvették az áldozati adományokat, szükség esetén áldoztattak vagy a távollevőknek elvitték az Eucharisztiát. Főleg a kehelyből való áldoztatást végezték Ugyancsak segédkeztek a keresztség kiszolgáltatásánál, s Szt. Ágoston szerint a hitújoncok tanításában is részt vettek. Lassanként a diakónusok lettek az Egyház anyagi javainak kezelői és szociális ügyeinek intézői. A 4-7. századtól kezdve az archidiákónus a püspök különleges megbízottja. Ez a szerepük azonban a középkortól háttérbe szorult, s inkább csak a liturgikus cselekményben vettek részt. A II. Vatikáni Zsinat újra teljes szerephez juttatta a diakonátust, a cölibátus kötelezettsége nélkül, s a helyi Egyház helyzetének megfelelően újra betölthetik liturgikus és szociális küldetésüket.

Bölönyi Gabriella

Váci Egyházmegye