A megnyitó 2017. július 14-én, pénteken 17 órakor a Görög Templom Kiállítótermében (Vác, Március 15. tér 19.) volt. A vendégeket köszöntötte: Forró Katalin, a Tragor Ignác Múzeum igazgatója. A kiállítást megnyitotta: Varga-Kohári Mária a Váci Egyházmegyei Könyvtár vezetője.

Amikor Ambró Ferenc 1772-ben azzal a céllal telepedett le Vácon, hogy a városban nyomdát létesítsen, a nyomdászat, Gutenberg korszakalkotó találmánya több mint 300 múltra tekintett vissza. Az első magyarországi nyomdát, Hess András budai műhelyét éppen 300 évvel korábban 1472-ben alapították. A vállalkozás csak egy évig maradt fenn és sokáig nem talált követőre, a hazai nyomdászat még a 16-17. században is csak néhány, főúri, vagy egyházi központban lévő nyomdát jelentett (Buda, Pest, Brassó, Sárvár, Kolozsvár, Debrecen, Bártfa, Gyulafehérvár, Nagyszombat, Lőcse). Az olvasás még kevesek kiváltsága volt, a reformáció és ellenreformáció korszakában azonban folyamatosan nőtt a betűt ismerők száma.

A 18. században újabb nyomdákat alapítottak szerte az országban. A már működő nyomdákban dolgozó szedők, nyomdászok más, egyházi-oktatási szempontból jelentős városokba költözve próbáltak nyomdai szabadalomhoz és támogatóhoz jutni. A nyomdász mesterség művelése azonban sok nehézséggel, buktatóval járt, nem volt ez másként Vácon sem.

A váci nyomdászat első 100 évében, 1872-ig mindig csak 1 nyomda működött a városban, a nyomdászok közül így is több tönkrement. A műhelyek, a különféle gépek kézről-kézre jártak.

A 19. század végétől a társadalmi változások – pl. oktatás színvonalának javulása, polgárság megerősödése, megélénkülő társasélet, kulturális események presztízsének növekedése – már lehetővé tette több nyomdai vállalkozás egyidejű működését. A nyomdai vállalkozások színvonala, kapacitása nem volt egyenletes. Voltak nyomdák, amelyek csak helyi aprónyomtatványok kivitelezésére voltak képesek, mások országos kiadványok nyomását is be tudták vállalni.

Vác nyomdászatáról szólva fontos kiemelni a Siketnéma Intézettel sokáig fennálló képzést, melynek során siketnéma fiatalok sokasága kapott piacképes szakmát betűszedőként, vagy nyomdászként.

Ambró Ferenc (1772-1792) mellett Gottlieb Antal (1793-1823), Plöszl Lipót (1824-1864), Majer Sándor (1882-1909) és Dercsényi Dezső (1907-1945) tevékenysége játszott meghatározó szerepet a váci nyomdászat történetében.

Kiállításunk nemcsak nekik, de minden név szerint nem ismert egykori váci nyomdásznak emléket állít, hiszen könyvek nélkül nincs múlt, nincs emlékezet, amelyek nélkül nem lehet jelen és jövő sem.

www.muzeumvac.hu

Váci Egyházmegye