Nyugdíjasként, 73 évesen, a korát meghazudtoló szellemi frissességnek örvend és aktív életet él. Mai napig dolgozik a hatvani kórház szakrendelésén és Galgahévízen szülőfalujában, rendelőjében.

Orvosi hivatása mellett rendszeresen helyettesíti a Váci Egyházmegyében éppen betegeskedő vagy szabadságukat töltő kántorokat. Szolgálatnak tekinti a szentmiséken való orgonálást, a kedvenc hangszerén való zenélést és az énekvezetést. A kántorkodást, az ének-zene szeretetét István bátyjának köszönheti.

Basa doki nem csak a művészetet, de a virágokat is szereti, nagy gonddal ápolja orchideáit, amelyek rendelőjét és szűkebb környezetét díszítik. Békés, nyugodt szeretetteljes környezetet teremtve így betegei számára, akiket nem utolsósorban türelemmel hallgat meg, beszélget el velük.

„Aki a virágot szereti, az rossz ember nem lehet” tartja a közmondás, a betegek szívesen látogatnak el rendelőjébe, mert meghallgatja panaszaikat és gondjaikat is, így segítvén elő a beteg vagy idős páciensek testi - lelki gyógyulását, megnyugvását.

H. Szabó Sándor tudósítása és képei

Váci Egyházmegye