Papi jelmondata: „Bizony, bizony, mondom nektek: ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz.” /Jn. 12,24/

A szentmise elején Püspök atya köszöntötte az ünnepeltet, aki Szent Ágoston liturgikus emléknapjáról is megemlékezve hangsúlyozta, hogy Benedek atya életét áthatja a „szentágostoni lelkület”, amely az Isten és embertársai iránti szeretetében, hűségében, az igazság utáni szomjúságában érhető tetten. Az ünnepeltből mindig derű és béke árad, figyel és felel a körülötte lévőkre - méltatta a főpásztor.

Benedek atya szentbeszédében kifejezte; mennyire örül az együttünneplésnek és az elmúlt ötven évért elsősorban a Jóistennek mond köszönetet, majd szülei iránti háláját fogalmazta meg. Arról az isteni kegyelemről beszélt, amit az élete folyamán személyes élményein keresztül megtapasztalt. P. Bolváry Pált idézve úgy fogalmazott: a szerzetesi élet jelentette számára a „töltekezést”, a lelkipásztori szolgálata pedig a „kirepülést”. Elmélkedésében többször emlékezett meg társáról, Szieberth Imre P. Andrásról, aki 1979-ben, 10 éves papi szolgálata után hunyt el. Beszéde végén az ötven éve tett fogadalmát megújítva, ígérte meg további hűségét, szeretetét és elköteleződését a Jóistennek.

A szentmise a Te Deum közös eléneklésével és püspöki áldással fejeződött be, ezt követően a templom mellett szeretetvendégségre került sor.

Benedek atya hivatástudata mindenkinek leckét ad alázatból, szeretetből, irgalomból. Megmutatja, hogy a nehézségek között, a világ morajló zajában, a legkisebb dolgokban is meg lehet találni a jóságos és irgalmas Istent. Hogy mindennap Isten országát építjük, legyünk bárkik e földi világban.

A jubiláns életéről az alábbi linkre kattintva olvashatnak:

http://marianosztrakegyhely.hu/content/ave-regina-iv-vfolyam-4sz-m-szent-andr-s-hava

Szöveg és kép: Bölönyi Gabriella

Váci Egyházmegye