Az akolitus, (görög eredetű szó: követőt jelent) szolgálata az asszisztenciában alapvetően a gyertyához kötődik, ezért nevezik gyertyavivőnek is. A II. vatikáni zsinatot követően megújult liturgiában, a kisebb rendekhez kötődő szolgálatokat, világi krisztushívő férfiaknak is adható avatások váltották fel, így pl. a lektori és akolitusi szolgálat, melyek szentelmények. Az akolitus, az Eukarisztia rendkívüli kiszolgáltatója is, tehát szükség esetén, feladata lehet a szentmiséken való áldoztatás, valamint a szent edények purifikálása (elöblítése és megtörlése), illetve szükség esetén elviheti az Oltáriszentséget betegek és öregek részére kórházakba, idősek otthonába, vagy akár magánházakba. Ruházata egyszerű fehér alba vagy kukulla, tükrözi a szolgálat egyszerűségét.

A szentmise elején Beer Miklós örömmel köszöntötte az egybegyűlteket és háláját fejezte ki az „új akolitus nemzedékért”, majd a Szűz Anya és Szent Mihály főangyal közbenjárásával kérte a Szentlelket, hogy töltse el az avatandók szívét hittel és hűséggel és azzal a lelkes szeretettel, amellyel a szolgálatra jelentkeztek.

A főpásztor homíliájában az egyházi szolgálat szükségességét hangsúlyozta, a mai zűrzavaros, „viharos” világban nélkülözhetetlen az a példa, amelyet a keresztény embernek az életével kell megmutatnia: „Akkor leszünk igazi keresztények, ha életünk, tetteink mutatják meg azt, hogy Krisztus követjük. Felelősek vagyunk a teremtett világért, a szeretetünkkel kell Isten országát építeni, és belső megtéréssel vissza kell, hogy térjünk az Úristen útjára”. A szolgálatot vállalók felé püspök atya reményét fejezte ki: „Veletek szeretnénk újra megérteni, hogy az Úristen minden keresztény ember által akarja gyógyítani a világot és visszavezetni hozzá népünket és egész Európát”. Az akolitus különösen az eucharisztia szolgálatára kap meghívást: „Nyissátok ki szíveteket és látó szívvel hirdessétek, hogy az oltáriszentség által belénk költözött Krisztus, általunk akarja gyógyítani a világot” buzdította az avatandókat Beer Miklós.

A szentbeszédet követően a szentmise az avatási szertartással folytatódott, amely során az új akolitusok égő gyertyát kaptak, ezzel jelképezve azt, hogy vigyék Krisztust, a világosság forrását a sebzett teremtett világba és gyógyítsák beteg embertársaikat. Közben felcsendült a Váci Székesegyház Szent Cecília Kórusának hangján az őskeresztény himnusz: „hol szeretet és egyetértés, ott az Isten”.

A szentmise végén az akolitusok köszönetet mondtak a Püspök atyának, a segítőknek, a családtagjaiknak, majd a Magyar Himnuszt és Varga László Millenniumi Himnuszát zengte a nép Isten áldását kérve egyházunkra és nemzetünkre.

Szöveg és kép: Bölönyi Gabriella

Váci Egyházmegye