A koncerten - melyen jelen volt Kodály Zoltánné Péczeli Sarolta - a „történelmi korok üzenete” jutott el a hallgatósághoz Kodály Zoltán kórusművei által.

Ittzés Mihály bevezető szavai után állam alapító szent királyunkhoz szólt elsőként a fohász az „Ének szent István királyhoz” című kórusmű hangjain, azután pedig a „Lengyel László” darab.

Énekelt a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Fiúkórusa (művészeti vezető Sapszon Ferenc) és a Váci Székesegyházi Kórusiskola (művészeti vezető Varga László) Tóth Márton vezényletével.

A két kórusiskola tudatosan műveli a mindennapos éneklést és a kóruskultúra ápolását: a Kodály koncepció szerint a teljes ember nevelését végzik az ének és zene eszközével.

A gyermekek hitéleti nevelése pedig alapvető jellemzője a kórusiskolai életformának. Az éneklés élménye és a közösségi élet öröme összetartozik.

A hangverseny további részében Szabó Soma vezetésével a nyíregyházi Cantemus vegyeskar, Lakner Tamás irányításával pedig a Pécsi Bartók Béla Férfikar énekelt. A Gödöllői Szimfonikus Zenekar, a Cantemus Vegyeskar és a Prelude Kórus (karigazgató Kabdebó Sándor) előadásában Horváth Gábor intésére a „Vértanúk sírján” című darab szólalt meg, melynek végén mintegy keretbe foglalva a hangversenyt újra felcsendült a kórusiskolák fiú énekesei által énekelt szent István ének Kodály másik feldolgozásában ezúttal a felnőtt kórusok ajkán.

Befejezésül a Zeneakadémia nagytermének közönsége Somogyvári Ákos karnagy vezényletével emelkedett ünnepélyességgel énekelte a Magyar Himnuszt az Erkel Ferenc által készített legelső korabeli változat szerint, megismételve a záró sort: „megbűnhődte már e nép, a múltat s jövendőt”.

Fotó: Szentkuti Roland

Bölönyi Gabriella/Váci Egyházmegye