Bokor Ferenc a pozsonyi Comenius Egyetemen szerzett tanári diplomát, majd Kiskeszin, Csákányházán, Diószegen és Ipolykeszin volt kántortanító. 1939. május 16-án kötött házasságot Nászali Rozáliával, házasságukból két gyermekük született. A második bécsi döntés után családjával a Fülek melletti Sávolyba került, ahol iskolaigazgató volt. 1945 elején visszatért családjával Ipolykeszire.

A szlovákiai magyarság háború utáni jogfosztottsága – ami ellen Mindszenty bíboros és a magyar püspöki kar körlevélben emelt szót – miatti elkeseredés indította Bokor Ferencet arra, hogy támogassa Mindszenty József bíborost a vallás szabad gyakorlása és a katolikus iskolák melletti kiállásban. 1947–48 folyamán információkat gyűjtött az Egyház helyzetéről, a sajtóban megjelentek, és az esztergomi szemináriumban tanult felvidéki papokkal való személyes találkozások alapján. Információit 1947 júniusában Tóth János dejtári plébános által juttatta el a bíborosnak. 1947 őszén felkereste ismerős tanító kollégáját, Horváth Józsefet Pozsonypüspökiben, majd Hrabovszky Ferenc nagypakai és Győrfy Miksa egyházgellei plébánost adatgyűjtés céljából, amit ugyancsak a dejtári plébános által kívánt eljuttatni Esztergomba. Decemberben egy szerzetesnővér segítségével juttatta el információit a bíborosnak.

Amikor 1948. december 26-án Mindszentyt letartóztatták és elindult az ellene folytatott per, megkezdődött az ún. „csehszlovákiai (felvidéki) szál” felgöngyölítése is. Bokor Ferencet és „bűntársait” 1949. március 30-án letartóztatták, Pozsonyba szállították, vizsgálati fogságra ítélték.

A titkosszolgálat hajtóvadászata és a durva bánásmód megviselte Bokor gyenge idegrendszerét, annál is inkább, mivel nemcsak őt, hanem annak a hat papnak – Markwarth Gábor Ipolysági plébános, Kovács Pál gyerki kanonok, Dezső Lajos egegi, Kissik János deméndi, Hrabovszky Ferenc nagypakai és Győri Miksa egyházgellei, Zolczer István sőregi plébánosok – kihallgatását is elrendelte az ügyet vizsgáló bíróság, akivel Bokor Ferenc kapcsolatba került. 1949 májusára készült el a vádirat, amit átadtak a főügyésznek. Az irat a Mindszenty per felvidéki vonatkozásait önti jogi formába és ítéletet sürget az 1923/50 tc. alapján. A tárgyalást 1949. június 22-re tűzték ki, de az ügyész megfontolásra visszakérte a peranyagot.

A vádlottakat Bokor kivételével szabadon bocsájtották a későbbi eljárás időpontjáig. Bokor Ferenc lelkiállapota erősen romlott, ezért kórházba utalták, ahol a megfigyelés után hosszabb klinikai megfigyelést javasoltak, mert mentális zavarokat tapasztaltak nála.

Szabadon nem bocsájtották, hanem némi javulás után bíróság elé állították. 1949. december 20-án Rašľa ügyész utódja Kuzmik Ondrej javasolta, hogy a vizsgálati fogságot hosszabbítsák meg, míg méltányos döntés nem születik. A vádirat átdolgozása fontos eszmetörténeti változásokat tartalmaz, ahol a nemzeti kérdés nem szerepel. Érezni rajta a nemzetközi közvélemény reagálását a Mindszenty kirakatperre. Azonban a Bokor pert összekapcsolták a Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség elleni perrel. A szervezetet azzal vádolták, hogy „rendellenességet szítanak, s így előkészítik Szlovákia déli részének Magyarországhoz való csatolását”.

1949. december végén a pozsonyi Állambíróság ítéletet hirdetett a Csehszlovákiai Magyar Demokratikus Népi Szövetség aktivistái, valamint Bokor Ferenc kántortanító és társai elleni perben, akiket „a köztársaság elleni bűncselekmény” és a népi demokratikus rendszer megdöntésének előkészítésével, ill. államtitkok elárulásával vádoltak.

A csehszlovákiai magyar Mindszenty perben összesen 32 személy, köztük 20 római katolikus pap és 4 református lelkész ellen emeltek vádat. Pozsonyban Bokor Ferencet államtitok megsértése miatt öt év büntetésre, 10 000 korona pénzbüntetésre ítélték. Lelkiállapotát nem vették figyelembe. Büntetését Lipótváron kellett letöltenie. Noha egészségi állapota folyamatosan romlott, jogorvoslatot nem kapott. 1951 októberében a lipótvári intézeti orvos Bokor Ferencet a nyitrai kórházba utalta.

Későbbi sorsáról csak homályos információk vannak. Lipótvárról az ilavai börtönbe került, ahol magánzárkában volt. Erről rövid feljegyzések vannak a túlélők, köztük Izakoviè Elek katolikus pap elbeszélései és egykori rabtársak emlékezete alapján.

1952. május 17-én hunyt el. A közvetlen halál okát csupán sejthetjük Izakoviè feljegyzéseiből, aki arról számol be, hogy súlyos idegroham végzett vele. A hivatalos dokumentumok szerint a halál oka ismeretlen.

Valószínűleg az ilavai temetőben temették el. A rokonok igyekezete ellenére Bokor Ferenc rehabilitációja a rendszerváltásig nem történt meg, csupán 1990. szeptember 12-én a kassai Kerületi Bíróság hatálytalanította az 1949-es döntést. Haláláról a pozsonyi Ru inov kórházi emlékművön olvashatunk.

A Mindszenty per felvidéki üldözöttei közül Bokor Ferenc tiszteletét emléktábla örökíti meg Ipolykeszin, amelyet Beer Miklós váci megyéspüspök jelenlétében avattak fel.

Forrás: Keresztény Élet Portál

Váci Egyházmegye