A püspök homíliája elején felidézte, hogy maga is éppen hatvan éve kezdte el Vácon a gimnáziumot, és figyelmeztetett, hogy fontos észrevenni és megköszönni Isten gondoskodó szeretetét. A teremtő Isten egymásra bíz bennünket, hogy nagylelkűségünkkel, féltő szeretetünkkel közvetítsük gondoskodását.

A nevelés az Úristen tervében van: a gyerekek a családban és nevelőik segítségével bontakoztatják ki képességeiket, kinyílik előttük a világ. Ugyanakkor nem magától értetődő, hogy egy gyerek megkapja azt a gondoskodást, amire szüksége van. A mi nagylelkűségünket használja az Isten, hogy pótolja, ami elmaradt mások életében. Beer Miklós püspök megosztotta a hívekkel, neki sem volt könnyű gyermekkora, édesapja a második világháború után meghalt, aztán elvesztették a lakásukat, kitelepítették őket. Egyrészt korán megértette, hogy édesanyja gondoskodásán kívül mások segítségére is szüksége van, másrészt érzékennyé vált a hátrányos helyzetűek gondjai iránt.                                                                         

A fóti gyermekközpontban ezt a nagylelkű gondoskodást gyakorolták hatvan éven át, azt a „kiegészítő” szeretet, amelyre szüksége van ezeknek a gyerekeknek, akiket az Úristen rájuk bízott. Emlékeztetett arra, hogy a nagy tanító rendek is úgy kezdtek el nevelni, hogy észrevették a szükséget szenvedő gyerekeket.

A püspök utalt Ferenc pápa üzenetére, amelyet Szent Erzsébet ünnepére, a szegények világnapjára írt, és amelyben azt hangsúlyozza, hogy Isten rajtunk keresztül együttérzéssel, nagylelkűséggel gondoskodik másokról.

Köszönetet mondott a pedagógusok áldozatos munkájáért és a Károlyi család örökségért – az ő birtokuk lett a gyerekváros otthona, a központ ma is Károlyi István nevét viseli.

Jézus együttérző szeretettel fordult a gyermekekhez, akiket a tanítványok el akartak zavarni tőle: „Engedjétek hozzám jönni a gyerekeket!” – mondta. Beer Miklós fohászkodott Istenhez, hogy Szentlelkével erősítse meg lelkünkben a szükséget szenvedő gyerekek nagylelkű szolgálatát.

+++

A Károlyi István Gyermekközpont – régi nevén Fóti Gyermekváros – 1957-ben jött létre az állami gondoskodásba került gyermekek gondozására, nevelésére. Az 1990-es évek elején elkezdődött a lakásotthonos, családias szerkezetű, a gondozottak egyéni szükségleteihez igazodó ellátás feltételeinek és gyakorlatának kialakítása. A Fóti Gyermekváros névváltozásáról a Népjóléti Minisztérium 1993. április 15-i hatállyal döntött. Eszerint az intézmény a Károlyi István Gyermekközpont nevet vette fel.

A szerkezetátalakítás első lépéseként 2005–2008 között a mozgásukban akadályozott és tartósan beteg gyermekek számára különleges otthon jött létre, itt huszonnégyen élnek. A hatályos jogszabály előírásai szerint 2011. január 1-jétől harminckét súlyos pszichés zavarral küzdő gyermeket fogad a Károlyi István Gyermekközpont Speciális Gyermekotthona. A szerkezetátalakítás harmadik lépése a Kísérő Nélküli Kiskorúak Gyermekotthonának és Utógondozó Otthonának kialakítása volt. Az utógondozó otthonban magyar állampolgárságú és menekült fiatalok élnek.

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír

Fotó: Lambert Attila