A konferencia szervezője a Váci Egyházmegyei Történeti Bizottság és az MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport volt. A konferenciát Dr. Varga Lajos váci segédpüspök a Bizottság elnöke nyitotta meg, mely után a Petró (Pétery) család egyik tagjától hallhattak egy cselló darabot a konferenciára szép számmal összegyűlt vendégek. A szimpózium két ülésszakra volt osztva, mely keretében hat előadó szólalt fel.

Az első szekciót Dr. Tusor Péter, a Kutatócsoport vezetője moderálta. Bevezetőjében hangsúlyozta, hogy a vatikáni kutatások mellett az egyházmegyék történetének feldolgozása is fontos feladat, melynek professzionális műveléséhez elengedhetetlen a római adatok felhasználása.

Az első előadó, a Kutatócsoport gyakornoka, Sági György a püspökről a korabeli sajtótermékek és a különböző személyektől származó feljegyzések, visszaemlékezések alapján kirajzolódó képet vetette össze. Megállapította, hogy ezekből empatikus, határozott, elveihez ragaszkodó személyiség képe bontakozik ki.

A második előadó, Dr. Varga Lajos segédpüspök Bíró Bertalan, a Kistarcsán, Budapesten és Vácott is raboskodó, későbbi váci egyházmegyei könyvtáros és levéltáros Péteryről és a váci egyházmegye korabeli viszonyairól alkotott, a realitásokat híven tükröző képét elemezte állambiztonsági források alapján.

Végül a Fraknói Kutatócsoport doktorjelöltje, Rétfalvi Balázs előadásában a főpap püspökkari konferenciákon tett felszólalásairól beszélt. Megállapította, hogy Pétery mindig aktív szerepet játszott ezeken és határozott véleményét kifejezésre juttatta. Több, főként liturgikus kérdésben Serédi Jusztinián hercegprímástól eltérően gondolkodott.

A második ülésszak levezető elnöke Dr. Varga Lajos segédpüspök volt. Az első előadó, Lénár Andor Pétery püspök életútját mutatta be 1942-es váci megyéspüspöki kinevezésétől hejcei internálásáig, mely előadás nagyon tömören és lényegre törően foglalta össze püspöki tevékenységének váci eseményeit. Megemlítette, hogy  hatszori házkutatás, hosszabb-rövidebb ideig tartó házi őrizet után Pétery püspököt 1953 áprilisában a több száz kilométerre lévő hejcei Szociális Otthonba internálták.

Ez követően Földváry Gergely, a konferencia egyik főszervezője arról beszélt, hogy hogyan élte meg az 1956-os forradalmat a püspök, hogyan menekítették haza Hejcéről és bemutatta a váciak szerető fogadtatását is.

A harmadik előadó, Hornyák Máté János pedig diavetítéssel és anekdotákkal kísért előadásában Pétery Hejcén töltött éveit idézte fel. Az előadásokból egy meg nem alkuvó, katolikus hitéért bátran, a megaláztatásokat, üldöztetést is vállaló főpap képe rajzolódott ki. Pétery József vállalta az őt érő megpróbáltatásokat, erőfeszítéseket és áldozatával, alázatával, szeretetével a magyar egyháztörténelem egyik méltatlanul elfeledett vértelen vértanúja lett.

A konferencia végén lehetőség nyílott az észrevételek, hozzászólások megtételére. Ennek során emelkedett szólásra a közel 94 éves Pálos Frigyes hatvani prépost, akit még Pétery püspök szentelt pappá 1947-ben, és aki több fontos, személyes emlék közlése kíséretében a vér nélküli vértanú püspök boldoggá avatását kezdeményezte. Vác főpásztorának tanúságtételét – a hatvani származású – Meszlényi Zoltán esztergomi segédpüspökéével állította párhuzamba. A rendezvény végén a rendezők gazdag fogadáson látták vendégül a résztvevőket.

Forrás:

MTA-PPKE Fraknói Vilmos Római Történeti Kutatócsoport

Váci Egyházmegye

Fotó: Bölönyi Gabriella