Pontosan huszonöt esztendő múlott el azóta, hogy a rendszerváltozást követően, nem sokkal az országos újjáalakulás után, megkezdte munkáját a Karitász aszódi helyi szervezete. Az újrakezdést egy máriabesnyői tanfolyammal segítette a Váci Egyházmegye, hiszen, ahogy mondani szokás: minden kezdet nehéz! Újra kellett tanulni nekünk, keresztényeknek is a társadalmi segítségnyújtás szabályait. A privatizáció évei sokak számára nem várt nehézségeket hoztak, sok lett a munkanélküli, reményvesztett, elesett ember.

Hozzájuk kellett eljutni és oly módon segíteni, hogy emberségükben ne sértsük őket. Mi tagadás, embert próbáló feladat, nap mint nap új kihívást jelent számunkra.

Ennek a karitatív kezdésnek, újragondolásnak volt részese, helyi irányítója Tolmácsi Miklósné, Ilona testvérünk, aki haláláig vezette az aszódi csoportot.

E sorok írója 2009 januárjában kapta feladatul az Egyházközségi Tanácstól és Dr. Sánta János akkori plébános úrtól a csoport vezetését.

A társadalom peremére szorulóknak segíteni csak akkor lehet igazán, ha kellő helyismerettel rendelkezik szervezetünk, mert a szükséget szenvedők általában szégyenlik szorult helyzetüket. Tehát, a kellő empátia egyik alappillére a munkánknak, hiszen idősek és fiatalok, középkorúak és nagycsaládosok egyaránt vannak gondozottjaink, pártfogoltjaink között.

Új eleme a segítségnyújtásnak, hogy partnereket kerestünk és találtunk a munkához, hiszen a védőnők, családsegítők, óvónők és pedagógusok nyitottak voltak a megkeresésünkre és így olyanok is látókörünkbe kerültek, akikről korábban nem volt tudomásunk.

Mindehhez társul az Egyházmegyei Karitász hathatós támogatása, amelynek igazgatója Fieszl András is megtisztelte jelenlétével a rendezvényünket.

Az aszódi karitász életében sok minden változott az elmúlt huszonöt év alatt, de egy valami nem: a segíteni akarás! Az állandóságot, jobban mondva a folyamatosságot három alapító tag áldozatos munkája (is) jelenti a 11 fős csoportban: Frajna Miklósné, Détári Péterné és Dr. Kolesza Jánosné a kezdetektől napjainkig rendszeresen részt vesznek a feladatok ellátásban. Elsősorban az ő áldozatos munkájukat állítottuk kis ünnepségünk középpontjába – az elismerő okleveleket Dr. Beer Miklós püspök atya adta át, aki püspöki szentmisét is celebrált – mert úgy gondoljuk, hogy példaértékű az, amit és ahogyan tettek az elmúlt negyedszázad alatt. Az ünnepelteknek további jó egészséget kívánunk és istentől áldott Karácsonyt a keresztény testvéreinknek.

Klamár Klára csoportvezető

Váci Egyházmegye