– Szeretettel köszöntöm a Vatikáni Rádió stúdiójában Varga Lajos váci segédpüspök atyát, aki második alkalommal vesz részt Rómában ad limina látogatáson, tehát bizonyos szempontból már tapasztalt ezen a területen. Már többen szóltak és nyilatkoztak a pápával történt találkozásról, most is megkérdezem, mi az, ami szíven ütött téged, püspök atya?

 – Amikor találkozunk valakivel, akkor van bennünk bizonyos elvárás. És valamilyen előzetes elképzelés, hogy az illetőnek milyen a személyisége, hogyan tudja kifejezni magát, vagy milyen spiritualitást tükröz egyáltalán a megjelenése. Aztán mi van a szavaiban… Nyilván a Szentatyával való találkozás előtt is volt az embernek egy elképzelése, hiszen a pápa megnyilatkozásait többször hallottuk különböző módon és ezáltal kirajzolódott előttünk egy kép a Szentatyánkról, Ferenc pápáról. Azt kell mondani, hogy ez a találkozás minden előzetes elképzelést fölülmúlt.

Ennek van egy valószínű oka, amit az ember igyekszik gyakran megfontolni: akármilyen híradás is szól a Szentatya személyéről – akár katolikus, akár nem katolikus –, mindig bizonyos szemszögből nézik a Szentatya tevékenységét. A személyes találkozás azonban mindig fölülír mindenféle más dolgot, és nagyon kedves találkozásunk volt a Szentatyával! Ennek az oka elsősorban talán az volt, hogy nem ragaszkodott semmiféle protokollhoz. Illetve volt persze a látogatásnak egyfajta protokollja, de a Szentatya nem akarta részleteiben meghatározni azt, hogy hogyan történjék, és ezért volt egy spontaneitás, ami nagyon kedvező volt. Hiszen egyrészt rávilágított a Szentatya személyére, az ő igazi arcára – mondhatnám, az ő benső énjére. Másrészt a problémákat, amelyek felmerültek, amelyeket szabadon el lehetett mondani, bármilyen területről, az Anyaszentegyház életének akármelyik területéről, nagy figyelemmel tudta kísérni a Szentatya.

Nagyon jól megfigyelte azt, hogy miről van szó, és nagyon kiforrott véleménye volt. Nagyon összeszedett volt, és az ember szívét öröm töltötte el, hogy egy olyan Szentatyánk van, aki idős kora ellenére is figyelemmel tudja kísérni mindazt, ami történik a világban, és azt is, ami az Anyaszentegyház belső életében történik, és minderre megfontolt választ tud adni. Most talán azt is mondani kell, hogy amikor nem arról van szó, hogy mi felvetünk egy problémát és ő válaszol arra, hanem spontán módon nyilatkozik valamiről, az más. Mert az nem annyira célirányos. A válaszok, amiket a találkozáskor kaptunk, célirányosak voltak, és eligazító jellegűek is voltak minden területen. Tehát az Egyház belső életét tekintve is, illetve az Anyaszentegyháznak a világgal való kapcsolatát tekintve is.

Lejegyezte: Bókay László/Magyar Kurír

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Bölönyi Gabriella

Váci Egyházmegye