„Az egyház nem magáért létezik” – ez, a Walter Kasper római katolikus bíboros, a Keresztény Egységtörekvés Pápai Tanácsának korábbi elnöke által fogalmazott mondat jellemezte Beer Miklós római katolikus és Fabiny Tamás evangélikus püspök disputáját. A beszélgetőtársak elmondták, hogy a II. vatikáni zsinatot és az azt követő ötven évet sokkal inkább a közeledés, egymás testvériségének felfedezése jellemzi, mint a szembenállás.

Beer Miklós a közös imádság és az egymásért imádkozás fontosságát és erejét emelte ki. Fabiny Tamás elmondta, hogy idén nem csak az ötszáz éves évfordulóra emlékeztünk, hanem „a folyamatos reformációra hívtuk fel a figyelmet”, melynek része az ökumenikus párbeszéd. A püspökök kitértek a 2016. október 31-én, a svédországi Lundban megrendezett ökumenikus istentiszteletre is, mely – ahogyan Fabiny Tamás hangsúlyozta – a reformáció kezdetének ötszáz éves évfordulóját, az emlékévet meghatározta. Beer Miklós és Fabiny Tamás egyöntetűen hangsúlyozták, hogy „úton vagyunk”, és az ökumenikus párbeszéd mindkettejük szerinti következő állomása remélhetőleg a közös úrvacsoravétel lesz.

A disputa második felében a 21. századi egyház kérdései kerültek elő. Beer Miklós az európai kereszténység hiteltelenségével kapcsolatban megfogalmazta, hogy Európában „nincs átütő ereje a keresztény jelenlétnek”. A magyarországi fogyó kereszténységgel kapcsolatban a váci katolikus püspök elmondta: „Most már nem hivatkozhatunk a kommunista diktatúrára! Mi is inkább nyugatiak szeretnénk lenni, és nem vesszük észre, hogy a kényelem, a jólét, a pénz a hitünket gyöngítik. Ma az itteni egyházban nincs meg a vértanúk hősiessége. Ez azonban megjelenik a világban, és ez az [az üldözött keresztények vállalása – a szerk.], ami reményem szerint meg fogja változtatni a fiatalok véleményét.” Fabiny Tamás egy japán teológusra hivatkozva kiemelte, hogy a keresztnek nincsen fogantyúja, azaz a hit vállalása nemcsak a dicsőséget, főleg nem a kényelmet jelenti. „Sokszor a luxussal váltjuk fel azt a világosságot, melyet Isten rajtunk keresztül adni akar” – mondta az evangélikus elnök-püspök. „Ha az egyház az igazi, krisztusi utat akarja járni, akkor vállalnia kell a keresztet! Ahogy a mártírok az első századokban odaadták az életüket a szent hitért, ugyanígy a 21. században is vannak sajnos mártírok. Ahogy Ferenc pápa is fogalmazott, beszélhetünk a mártírok ökumenéjéről is. Ott tényleg nincsen különbség aközött, hogy katolikus, evangélikus vagy baptistákkal történik az inzultus. Kérdés, hogy inkább a dicsőség teológiáját valljuk, vagy pedig tudjuk vállalni a keresztet, a lemondást, az alulmaradást. Amennyiben az egyház tud az »árnyékos oldalon« maradni, és tudja a keresztet is hordozni, akkor elképzelhető, hogy a fiatalok is jobban megbíznak majd az egyházban.”

Beer Miklós Ferenc pápára hivatkozva elmondta, hogy „a klerikalizmus Alzheimer-kórjából jó volna kigyógyulni. Ha egyházról gondolkodunk, még ma is a papokra gondolunk, pedig mindnyájan, akik megkeresztelkedtünk, mi magunk vagyunk az egyház. Ebből az következik, hogy a papok engedjék át a feladatok egy részét.” Fabiny Tamás a mustármag példázatára hivatkozva az egyes hívő felelősségére hívta fel a figyelmet. „Ha egy kocsis megtér, azt először a lovai fogják észrevenni” – idézte az evangélikus püspök Luther Mártont, elmondva, hogy „ha a kegyelem csodája megtörténik, akkor azt a környezet észre fogja venni”.

Az Egyedül hit által című rendezvénysorozat záró alkalmán Heinemann Ildikó, a Vecsési Evangélikus Egyházközség lelkésze tartott áhítatot, a rendezvényen Koczor Kinga vezetésével a gyülekezet Vecsernye kórusa működött közre.

Szöveg: Galambos Ádám

Fotó: Mukk György, Nagy István Elek

evangelikus.hu

Váci Egyházmegye