Eljött az idei adventi időszak is, hogy Karácsony ünnepére hangolódjunk és készülődjünk a szolnoki MÁV Kórház és Rendelőintézet falai között is. Itteni lelkigondozói munkám során ez volt a 13. év végi ünnepváró időszak, amit a Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata nevében és keretei között idén is nagy hálával éltem meg.

A betegek hazakívánkozó, az ünnep előtti bent léttől már különösen is feszengő elvágyódását igyekeztem oldani a lelkigondozói beszélgetésekkel és a velük a kórházi kis Teréz szobába való csendes félrevonulásokkal, de segítségemre voltak azok a programok és szereplők is, akik bekapcsolódtak a betegek körüli adventi előkészületünkbe.

A Szer-telen Fiatalokért Szolnok Közhasznú Egyesület (SZefiSZ) delegálásával kórházunkba érkező középiskolás fiatalok zenés, verses karácsonyi műsora igazán színvonalas és igényes volt, majd egészen a betegágyakig történő elkalauzolásuk számomra is mélyen megérintő.

Ilyen eseményekkor ugyanis egy önkéntes városi program során ismeretlen fiatalok találkoznak nem csak a szereplésük alatt, hanem utána szemtől szemben is a kórtermekben a mozgásukban, esetleg beszédükben és a tanulók számára természetesnek tartott, de a bent fekvők számára betegségük miatt már bizony sokszor komolyan nehezített élethelyzetek során. Ez mindig megrázó és felrázó, de egy ilyen nagy és mély jelentésű ünnep közeledtével, mint a Karácsony, különösen is az lehet az érintettek számára, így a fiatalok és a betegek számára is, de mindez nem egyszer az egészségügyi dolgozók lelkületében is új és teljesebb látásmódot eredményezhet.

Ezt követően a tavaly már nagy sikert és szinte ámulatot okozó úgynevezett börtönbéli jóvátételi program jegyében született meglepetésekkel idén ismét újabb színfolt és melegség érkezett az ünnep előtt a MÁV Kórház betegeihez, ugyanis a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Büntetés-végrehajtási Intézet fogvatartottai a tavalyi programhoz hasonlóan idén is meglepetésekkel készültek betegeink és lelkigondozottaink felé. Megtiszteltetésként éltem meg, hogy a Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálatának nevében és a kórház nevében is a betegek és dolgozók körében köszönthettem Ványi László bv. alezredest és Benke Judit koordinátort, akik a női fogvatartottak által karácsonyfára készített textil díszekkel és 10 úgynevezett festett deszkaképpel kedveskedtek a büntetésüket megélő fogvatartottaktól a betegség fogságába esettek felé. Téli képek kerültek művészien a deszkafelületre, s a betegek és a dolgozók is megindultan észlelték, hogy túlnyomórészt betlehemes és templomi ábrázolások születtek. Ezek azok a szimbólumok, melyekre az emberi lélek mélye ösztönösen és akár művészien is rezonál, ilyenkor különösen is, s ebből a felismerésből újabb és újabb finom gondolatok születtek meg a résztvevőkben. A bűnt nem lehet meg nem történtté tenni, de ahogy az alezredes úr is fogalmazott, a világot a jóval és a jószándékkal igenis jobbá lehet tenni, hozzá lehet valami igazat adni, mely bárki számára lehetőség. Benke Judit az emberi méltóság kiemelésével és Ady gyönyörű Karácsony című versével hatott a szívekre, ahogy tavaly az általuk a betegnek gyártott igényes karácsonyi könyvjelzőkön is többször felfedezhető volt nem is egy sor a versből.

Vendégeink és az ajándékokat átvevő betegek, lelkigondozottak és kórházi dolgozók felé Ferenc pápa gondolatait közvetítette lelkigondozó szolgálatunk, miszerint „Jézus figyelmeztet rá bennünket: a szeretet a többi ember iránt, legyen bár szó idegenekről, betegekről, foglyokról, hajléktalanokról, sőt az ellenségeinkről, az a mérce, amellyel Isten megítéli cselekedeteinket. (...) A szolidaritás eltökélt akarat a közjó szolgálatára, (...) mert mindnyájan felelősek vagyunk egymásért”. A kórház főigazgató főorvosa az intézmény osztályaira adja tovább az esztétikus és nagy odafigyeléssel készült festményeket, hogy minél többen érezhessék, a jóakarat sokkal messzebb juthat még a személyes találkozásoknál is, hiszen itt a meglepetéseket készítő fogvatartottak és a megajándékozott betegek személyesen nem is találkozhatnak.

Mindezek összegzéseként kórházi katolikus szentmisén adtunk hálát az eltelt idei időszakért és az elkövetkező ünnepnapokért, miközben az a gondolatiság is megérintette a résztvevőket, hogy a betegség miatti kényszerű bezártság és eseménytelenebbnek tűnő élethelyzetek mind-mind lehetőséget nyújtanak arra is, hogy elmélyüljön az érintett, akár összegezhesse is az életét, s szeretteiért is imádkozva keresse a bajban is azt a Felfelé kapaszkodást, melyet soha senki el nem vehet tőlünk, legfeljebb magunk mondunk le róla.

A Boldogasszony missziója rend szolnoki vezetője, Pataki Attila vezetésével fiatalok szeretetteli betlehemezésével zárult végezetként MÁV Kórházon belüli programunk, ami már december legelejétől a tavaly is megvalósított imaszobabeli adventi spirál gondolatiságát követte, hogy napról napra, alkalomról alkalomra, meglepetésről meglepetésre juthasson közelebb az adventi időszakban mindenki - a betegek is - az ünnep fénye felé.

Köszönet mindenkinek, aki ebbe a felkészülésünkbe bekapcsolódott és segített, ahogy a szolnoki római katolikus Várbiblia csoport "Szeretet üzenetei"-ért is hála, melyek a kórházi és a rendelőintézeti egységekben is kiosztásra kerültek Kórházlelkészi Szolgálatunk karácsonyi kis szentképeihez és szaloncukorkáihoz hasonlóan.

Bízva abban, hogy az igazi ajándék a szívekben és a lelkekben születhetett meg, hadd kívánjak a szolgálatvezető kórházlelkész Artúr atya, az önkéntes beteglátogatók és a magam nevében is áldott ünnepet Mindenkinek Ady Endre négy sorával:

"Karácsonyi rege,

Ha valóra válna,

Igazi boldogság

Szállna a világra"