Az ünnepségen köszöntő beszédet mondott Bolbericz Pál teológiaprofesszor, az első Parma Fidei-díjas. Köszöntötte Brusznyai atyát Szíjjártó Péter, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár, valamint Dióssi Csaba, Dunakeszi polgármestere. Megáldotta a „kállói remetét” dr. Beer Miklós váci megyéspüspök. A templomot teljesen megtöltötték az ünneplők, akik között több ismert közéleti személyiség is ott volt, így például Wittner Mária országgyűlési képviselő, 1956-os halálraítélt.

Az ünnepelt szikrázó életkedvvel mondott beszédében megemlítette: ezt a díjat – ha ő is megkapja az „égi behívót” – átadja öccsének, dr. Brusznyai Árpád főiskolai tanárnak, akit 1958-ban ártatlanul kivégeztek.

A Váci Egyházmegyei Televízió filmje az ünnepségről

Brusznyai atya – a kállói remete, ahogy magát tréfásan nevezi – 1922. november 2-án született Derekegyházán, azaz 90 éves, 3 hónapos és 11 napos, amint ottjártamkor kapásból kiszámolta. Mélyen hívő családból származott, és ezt a hitet, övéivel együtt, minden áldozatot és szenvedést vállalva meg is tartotta. Szenvedésből pedig bőven kijutott az egész családnak, mint az Józsi atya  pontos emlékezettel, sodró lendülettel és áradó derűvel elmondott élettörténetéből kiderül.

Csendőr altiszt apja katonai pályára szánta két fiát, ám ők más életutat választottak: öccse, Árpád a tanító Krisztust követte: pedagógus lett; József pedig Krisztus katonájának, papnak „vonult be”. Tanulmányait Vácott kezdte, majd a bécsi Pázmáneumban folytatta. A búzavirágkék reverenda mellett arról ismerték meg a magyar kispapokat, hogy inkább beszéltek latinul, mint németül – emlékezett vissza erre. A doktorátust is ott szerezte meg 1948-ban, pedig ehhez kétszer kellett át- majd visszaszöknie a magyar–osztrák határon.

Időközben itthon elkezdődött a kommunista terror. József atya édesapját, annak ellenére, hogy semmilyen szerepe nem volt a világháborús eseményekben, bebörtönözték; öccsét elbocsátották tanári állásából. Őrá (ekkor már rádi plébános és az egyházmegyei bíróság szentszéki jegyzője volt), 1950. augusztus 6-án, éjfél után két órakor került sor, amikor „négy belügyi úriember” udvariasan fölkeltette és egy lefüggönyzött autóba tessékelte, amellyel egyenesen az Andrássy út 60-ba szállították, mégpedig sietve, mert „aznap éjjel még két fuvarjuk volt”…

Brusznyai Józsefet a Mindszenty mellett a végsőkig kiálló, és a békepapi tevékenységet határozottan megtiltó dr. Pétery József megyéspüspök ellen tervezett koncepciós eljárás során tartóztatták le. Három hónapig volt az Andrássy út 60. magánzárkájában. A kihallgatások között azzal „szórakoztatták”, hogy a cellában elhelyezett hangszórón közvetítették számára a váci püspöki palota irodáinak lehallgatott beszélgetéseit. A politikai helyzet változása miatt a Pétery püspök elleni eljárás tervét végül elvetették; Brusznyai atyát azonban Kistarcsára internálták. Több mint két évet töltött „az ÁVO üdülőhelyén”, ahol kezdetben ötvenheted magával aludt egy húszszemélyes zárkában. Szabadulása után papként nem dolgozhatott; csekély fizetésért a székesegyház kántora lett, napközben pedig szőlőmunkás a dunakeszi konzervgyárat kiszolgáló sződligeti állami gazdaságban, hogy magát és édesapját valamiből el tudja tartani. Csak Nagy Imre első miniszterelnöksége alatt, 1953-tól szolgálhatott újra papként. Nagykökényes, majd Kálló és a környékbeli filiák plébánosa lett; onnét Kiskundorozsmára, majd a Dunakeszi Fő-plébániára került, ahol nyugdíjazásáig szolgált nagy megbecsülésben. Kállón érte a hír, hogy öccsét, dr. Brusznyai Árpádot koncepciós perben halára ítélték és Budapesten  1958. január 9-én kivégezték.

József atya jelenleg Annuskával, idős és hallássérült házvezetőnőjével – „a remeteség titkárságvezetőjével és élelmezési biztosával” Kállón él egy szép, gondozott kis portán; ahol még „tornaterem” is van: a nagy fáskamra, amelynek tartalmát időnként ő maga aprítja… Mint mondta: egész életében kérte az Úrtól a humor adományát, ez segítette át sok mindenen, ennek köszönheti, hogy most is nagy béke van a szívében. Kérdésemre, érzett-e haragot valaha az őt meghurcolókkal szemben, nemmel felelt. Fiatal korában – emlékezett vissza – még Ady Muszáj-Herkulesét idézte magában: „…hogy ez a csürhe nevessen?” De ha most vinné el az ÁVO, tette hozzá, már Sík Sándor Acélemberét idézné föl, amely egy távírópóznáról szól: „…áll és szótalan ég felé feszül: tartja a kábelt rendületlenül… Nem tudni honnét, nem tudjuk, kinek, de rajtunk megyen át az üzenet…”

Magyar Bertalan
Fotók: a szerző (Kálló); Verőcei Gábor (Dunakeszi)