A megyéspüspök szentbeszédében az elhurcoltak lelkületére emlékeztetett, akik nagyszerű emberek voltak, mert csöndes türelemmel fogadták el sorsukat és tartották egymásban a lelket, bíztatták és támogatták sorstársaikat és bűnhődtek el nem követett bűneikért.

Tovább elmélkedve püspök atya elmondta tanuljunk azoktól, akik részesei voltak a háborúnak és következményeinek. A jelenben élő leszármazottak, családtagok fájdalmában osztozva tette fel azt a kérdést: Miért engedi meg az Úristen az igazságtalan szenvedést? A választ megsejtjük, amikor Krisztus keresztjére feltekintünk és rágondolunk a szenvedéstörténetére. Isten nem csak megengedi, hanem értelmet is ad a szenvedésnek és odaáll minden szenvedő ember mellé. Jézus keresztje bátorítást ad mindenkinek.  A reményt, a vigasztalást ott találjuk az evangéliumban. Krisztus a Béke Fejedelme, Isten Fiaként önmagát áldozta fel értünk, ha követői leszünk, akkor az Úristen szándéka szerint válunk igazán emberé.

Szentbeszéde végén a főpásztor Assisi Szent Ferencet idézve - tégy engem békéd eszközévé – gondolatával az emberiség gyógyulásáért imádkozott: „Add Uram, hogy megtudjak tenni mindent azért, hogy gyógyuljon az emberiség a gyűlöletből, a gonoszságból, a háborúból, az ellenségeskedésből és a rosszakaratból. Ámen”.

Az ünnepi megemlékezés a szentmisét követően a templom előkertjében álló, az elhurcoltakra emlékeztető, kopjafa megkoszorúzásával folytatódott, majd filmvetítéssel és kiállítás-megnyitóval zárult.

A vasárnapi megemlékezésen részt vett Zoltai Jenő, a „málenkij robot” egyetlen ma élő, zebegényi túlélője, aki 33 hónapot töltött fogságban.

***

Az országban elsőként 1989-ben, Zebegényben állítottak emléket az elhurcoltaknak. Minden év januárjában szentmisével emlékeznek nemcsak a zebegényi, hanem az egész magyarországi svábság Holokausztjára. 1945 januárjában Zebegényből 111 férfit és nőt hurcoltak el „malenkij robotra”. Közülük harmincegyen nem tértek vissza. A nagymarosi 400 elhurcoltból 101, míg a 83 kismarosi közül 11 ember tűnt el.

1944 őszétől csaknem 800 ezer embert hurcoltak el Magyarországról hadifogolyként vagy internáltként többéves kényszermunkára, akár negyedszázados száműzetésre a Szovjetunióba. A túlélők első csoportja csaknem egy évtizeddel később, 1953 novemberében térhetett haza a táborokból.

Szöveg és kép: Bölönyi Gabriella

Váci Egyházmegye