Az alábbiakban Kalocsa Zsuzsanna, evangélikus kórházlelkész, klinikai lelkigondozó, szupervízor beszámolóját olvashatják az eseményről.

A program összeállításában nagy szerepe volt annak az elhatározásnak, hogy minden felekezet találjon magának benne olyan válaszokat, ami a mindennapi munka során kincsévé válhatnak. Illetve a betegek vagy nehéz életsorsok között mozgók is erőforrásra találjanak. Őriztük azt a hagyományt is, hogy minden felekezet részéről megszólaltattunk egy-egy előadót.  Már az előkészítés során kiderült, hogy nagyon hálás témára találtunk és a felkért személyek egymástól függetlenül is komoly elkötelezettjei hit gyakorlatban és tudományos munkában egyaránt az imádság gondolatvilágának.

A találkozó nyitó áhítatát Balogh Éva a Gyülekezeti és Missziói Osztályunk munkatársa tartotta Márk evangéliuma alapján (1,35). A Szentírás bevezet az ima titkos világába - vallotta. Lehet-e jól vagy rosszul imádkozni? Vajon melyik ima száll az égig? Luther Márton nyomán próbálta megválaszolni ezt a kérdést. Miszerint az ima: Tanulság - azok a pillanatok, amikor Isten tanított. Hála - emlékezni arra az útra, amelyen Isten vezetett. Bűnbánat - le tudom-e tenni, ami nyomaszt? Kérés - melyik területen van szükség segítségre az életemben. Ez a négy lépcsőben átimádkozott fohász száll az égig, ahol van erőnk bírni az örömöt és a bajt is.

A megérkeztető gondolatok után első előadóként az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora Dr. Szabó Lajos beszélt az imádság,  különleges kommunikáció erejéről. Ez a kérdés onnan indul: Ki kitől tanult meg imádkozni? Ki adta belénk az imádság kincsét? Az Istennel folytatott beszélgetés legfontosabb része. Egyszerre éljük meg a megszólító és megszólított létünket. A Kiindulópont mégis a Szent Ágoston által megfogalmazott mondat: „Nem keresnélek, ha előbb meg nem találtalak volna.” Ezt a megtaláltságot kell megragadni. Ha van kommunikáció Isten és ember között, abból már nem születhet rossz. Meg kell becsülni a falusi kispadok szerepét ahol le lehet ülni és lehet beszélgetni.

De az ima nem csak kommunikáció, hanem gyakorlat is, a fejlődés és az érlelődés folyamata is egyben. Fontos, hogy a gyerekkorban látott gyakorlat után megszülessen a „felnőttkori becsapódás” a saját, személyes imagyakorlat. Ami természetesen beletagozódik a közösségi imába is. Ehhez azonban nélkülözhetetlen egy saját csendes sarok megléte a mindennapi térben, ahová az ember megérkezik a mindennapi és ünnepi ima megéléséhez. Megvalósul a küldetés az Istenről majd Istennel folytatott kommunikáció, mely átvisz egy másik dimenzióba.  Ehhez a Szentlélek ereje nélkülözhetetlen. A szenvedésben nem a halálos betegség megléte a rémisztő, hanem a kilátás nélküli beteg… Ebben az állapotban fogalmazta meg Eszterházy Péter: az ima a szív emlékezetének gyakori ébresztgetése.

Mindezek után pedig arról beszélt, hogy hogyan kerül a mindennapi élet ritmusába az ima? Egy fontos folyamat eredményeként, melynek stációi a nyitás, keresés, meghallás, látás, felvállalás és dialógus. A nagyon tartalmas, illusztrációkban gazdal előadás megcsillantotta az ima értékét a hallgatóságnak és betekintést engedett a különböző életkorok és krízisek saját fohászaiba is.

Rövid népdalének vezetett át Bajnóczi Sára nővér előadásához bennünket. Aki abból a tapasztalatból indult ki, hogy a lelkigondozói jelenlétet meghatározza, hogy milyen erőforrással találkozom a beszélgetés megkezdése előtt. A Szentháromság jelenlétére felfűzött gondolataiban az Atyától megtanuljuk a pihenést, hogy részesedünk a múlandóságtól való távolságtartásban. Az elkülönülés és az időtlenség nélkülözhetetlen az imádsághoz. A viharban vánkoson pihenő Jézus ikonja felveti bennünk a kérdést: Engedem-e a világnak, hogy valami benne nélkülem is megtörténjen? Hiszen Isten mindig ott szólít meg, ahol jelen vagyunk a Számára. Ebben az imában mindig VAN valami. Az ima a valóságomban történik és kivirágzik a lélek. A Szentlélek biztonságában fontos, hogy kitegyem magamat azoknak a kérdéseknek: Hol van az én fizikai vagy belső helyem? És erre Istennek van teremtő szava.

Sára nővér délutáni kis csoportos beszélgetésén is az Istennel való találkozás helyszíneit mutattuk be élő szobrokban. Egy-egy csoporttag a többiek segítségével jelenítette meg azt a képet, érzést, illatot, állapotot vagy szerepet, amelyben megjelenik az Mindenható számunkra.

Háromszéki Botond református kórházlelkész az ima gyógyító erejéről beszélt. Ezt azonban nem könnyű megtalálnia a ma emberének. Martin Buber ÉN-Ő tárgyiasított kapcsolathálójából mindenki arra vágyik, hogy valódi ÉN-TE kapcsolat születhessen. Mert ami valóban gyógyít a kapcsolat és az ima. Ezen alapokról kiindulva az előadás számtalan példát hozott az imádság és a gyógyulás összefüggéseire is. A délutáni csoportfoglalkozáson pedig az egyéni ima ereje kapott hangsúlyt. A személyes imagyakorlat átgondolása.

A délutáni harmadik kiscsoport vezetésében Bajuszné Orodán Krisztina segített. Ahol a bemutatkozáson túl felértékelődött annak a gyakorlata is, milyen nagy feladat az önkénteseknek, lelkigondozóknak egy beteget a kápolnáig, a szakrális térig eljuttatni, hogy imádkozni tudjon. Az ő fáradságának köszönhető, hogy az előadókat meglephettük egy imagyűjteménnyel és egy igés lappal.

A több mint 60 részvevő nemcsak a szellemi táplálékból részesülhetett, hanem a hely szellemének és vendégszeretetének gazdagságából is. Artúr atya előkészítése nagyban emelte a program méltóságát. A személyes kártyáktól, a berendezett szent téren át, a konyhai dolgozók fáradságos munkájáig.  Köszönet azoknak is, akik autóikkal segítettek a részt vevőknek eljutni a konferenciára.

Áldás kéréssel Mindenkinek!

Váci Egyházmegye Kórházlelkészi Szolgálata

Képek az eseményről.