Püspök atya miért is ünnepeljük, ilyen nagyszabású rendezvénnyel Althann Mihály Frigyes emlékét? Mit illik tudnia a mai kor emberének a néhai bíboros személyéről?

Althann Mihály Frigyes filozófiát és teológiát végzett grófi származású váci püspök volt, aki nagy figyelmet fordított a szegények helyzetére és gondozásukban tevőlegesen is élen járt, fellépett a papság egyes képviselőinek visszaéléseivel szemben. Visszaszerezte az egyházmegye templomait, fő szorgalmazója volt Nepomuki Szent János szentté avatásának, elkészíttette Vác város térképét és telekkönyvét, szemináriumot építtetett, és ha szükséges volt erélyesen fellépett a nép védelmében a király jogtalan intézkedései ellen - hosszan sorolhatnám. Kormányzása idején a plébániák számát 34-ről 59-re növelte. Vác püspökévé 1718. január 4-én nevezte ki XI. Kelemen pápa, majd 1719-ben bíboros lett. III. Károly magyar király pedig római követté, majd nápolyi alkirállyá nevezte ki.

Althann Frigyes és - itt megemlíteném - unokaöccse, Althann Mihály Károly közel négy évtizeden át irányították a Váci Egyházmegyét. Származásuk, családi összeköttetéseik mellett római tanulmányaik nagyban gyarapították azt a nemzetközi kapcsolatrendszert, amelynek működtetésével a püspökség az akkori Európához sok szálon át kötődött. Vác városának 18. századi újjászületése nagyban nekik köszönhető. Építkezéseik révén a városképet maradandóan formálták.

Visszatérve a kérdésre, hogy miért ünnepeltük a jubileumát; azért mert szükség van a példaállításra, arra, hogy elődeink példaértékű tetteit bemutassuk, és hálát adjunk az Úristennek azért, amit Ők ránk hagytak. Fontos az emlékezés, a múlt eseményeinek értékelése és újragondolása, mert ezek a mi gyökereink.

Milyen példát tud mutatni Althann püspök tevékenysége, szellemi hagyatéka a mai kor emberének?

Úgy érzem legnagyobb „hagyatéka” a jótékonysága és bátorsága, amivel mindig kiállt a katolikus hit védelmében, valamint a szegények és elnyomottak mellett. Személy szerint nagyon örülök annak, hogy a szívében élő Mária-tiszteletet elhozta a korabeli Vácra. Rómából hozott műveltségéről, valamint széleskörű diplomáciai tapasztalatáról pedig mindenkor tanúságot tett. Életét a hit védelme és a hűség jellemezte. Bár őrizzük és ápoljuk az építészeti és képzőművészeti hagyatékát, mégis a legnagyobb érték, úgy vélem, az erkölcsi példamutatása.

Milyen kihívásokkal kellett szembenéznie a néhai püspöknek abban az időben?

A másfél évszázados török uralom alól felszabadult, félig elnéptelenedett egyházmegyében rossz állapotok uralkodtak, és a püspöki székváros is félig romokban állt. Az egyházmegye rendszerének ugyanolyan kihívásoknak kellett újra megfelelni, amelyek a Szent István nevéhez köthető alapítás idején voltak jellemzőek. Althann Frigyes püspökségének első két évében európai színvonalúra emelte a Váci Egyházmegye kormányzatát.

Az egyházmegye hitéletének újjászervezésében a püspök kulcsszerepet szánt a vissza-, vagy újonnan letelepített szerzetesrendeknek. 1719-ben Althann püspök hívta Vácra a ferenceseket, akik megkapták a püspöktől a romba dőlt váci vár és a régi székesegyház helyét, hogy ott felépíthessék kolostorukat és a hozzá tartozó templomot, amely a barokk Vác egyik első jelentős építészeti műve volt. 1720-ban megalapította a váci szemináriumot. A papnevelés ilyen módon való megindulása lehetővé tette újabb és újabb plébániák alapítását.

Püspök atya, milyen kapcsolódási pontokat tudna említeni a néhai püspök tevékenysége és a saját munkálkodása között?

Mindannyian korunk gyermekei vagyunk. Nincs két egyforma történelmi-társadalmi helyzet. Neki a 18. századi körülmények között kellett az Úristen szándékát megtalálnia. A török megszállás, pusztítás és a reformáció utáni helyzetben. Nekem már a 20-21. századi körülmények között kell ugyanezt keresnem. Számára a Trentói Zsinat volt a mérce, nekem a II. Vatikáni Zsinat. Ami mindkét helyzetben kulcs-kérdésnek számít, az a papság képzése és az egyházközségek életének szervezése. Azt is fontos szempontnak tartom, hogy jó munkatársakat válasszunk. Számára Berkes András helynök volt a pótolhatatlan segítőtárs. Én is hálával gondolok a jelenlegi munkatársaimra, akikben megbízhatok, akikkel együtt tudunk gondolkodni. Mindig szem előtt kell tartanunk az intézmények-épületek gondozásának és a lelki építkezésnek az egyensúlyát.

Milyen jelentőséggel bírt az esemény a Váci egyházmegye életében, kiket üdvözülhettünk a meghívottak között?

Reményeim szerint ez a rendezvény, jelentős volt mind a helyiek, mind az ide utazó vendégek számára. Pénteken konferenciával kezdődött a rendezvénysorozat, amelynek során olyan érdekességeket tudhattunk meg a bíboros életéről, amelyek nincsenek benne a köztudatban.

A meghívott vendégek között voltak Althann püspök egyházi és világi rokonai, valamint Antonín Basler olmützi segédpüspök: Althann olmützi kanonok volt, ott ismerte meg a konzisztoriális helynöki rendszert.

Michael Alexander von Althann, a család jelenlegi feje feleségével jött, a családfő Michael Robert von Althann atya öccse. Jött még egy testvérük, Maria Olga von Althann grófnő.

Michael Robert von Althann, jezsuita szerzetespap is itt volt, aki oldalági rokon, a Pontificio Instituto Biblico nyugalmazott professzora, a szentírási nyelvek tanára, jelenleg a Jezsuita Rend közép-európai tartományainak római titkára.

Hogyan készült Püspök atya a jubileumi alkalomra, mi a fő üzenete az ünnepnek?

A tudományos konferencia után korabeli barokk muzsikát hallgathattunk a szokásos helyszínen, a díszteremben. Bach, Vivaldi művei csendültek fel. Szombaton a székesegyházban ünnepi szentmisét mondtunk. Ismét korabeli liturgikus öltözetben próbáltuk megjeleníteni a 18. század hangulatát. Felújíthattuk az úgynevezett „Althann-keresztet”, amelyet a székesegyház északi oldalán, új helyszínen állítottunk fel. Az egyházmegyei múzeumban időszaki kiállítással tisztelgünk a két Althann püspök emléke előtt. Mindezek – szándékom szerint – azt üzenik nekünk, hogy becsüljük meg a múltunkat és tanuljunk az elődeinktől.

Bölönyi Gabriella