Varga Dezső 1928. április 26-án született Kisújszálláson, református pedagógus szülők hatodik gyermekeként. Már gyermekkorában megmutatkozott rendkívüli rajztehetsége, ezért édesapja a rajztanári pálya felé irányította. A Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol miután megszűnt a tanárképzés, negyedévesként a restaurátor szakra váltott. Itt szerezte meg 1953-ban a diplomáját, mellyel azonnal elhelyezkedett a Szépművészeti Múzeumban. 1955-ben áthelyezték az esztergomi Keresztény Múzeumba, ahol komoly kihívásokkal nézett szembe. Elsőként létrehozta a múzeum restaurátor műhelyét, mivel a fából készült műtárgyak, berendezési tárgyak egyrészt el voltak szuvasodva, másrészt a felületük egyéb károsodások nyomait viselte. Évekig tartó harc árán sikerült kiirtania a pusztító rovarokat. Erőfeszítéseiért három hónapos, olaszországi ösztöndíj-körutat kapott jutalmul. Ennek során eljutott Firenzébe, Nápolyba és Rómába is, ahol a Központi Restaurátor Műhelyben új restaurálási módszerekkel ismerkedett meg. Az új eljárásokkal konzervált első munkája a Báti mesternek tulajdonított, XV. században festett táblaképe volt, amely nagyon leromlott állapotban került a fiatal szakember kezébe. Művészettörténész kollégáival kivívták a fenntartó főegyházmegye elismerését is, és 1969-1973 között megvalósult a múzeum műtárgyvédelmi szempontból elengedhetetlen felújítása.

1969-ben meghívták tanítani a Képzőművészeti Főiskolára, melynek 1993-ig tanára volt. Fontosnak tartotta, hogy a munkája során felhalmozott, valamint az Olaszországban megtanult ismereteit továbbadja az ifjúságnak. Magas szintű oktató-nevelő munkája eredményeképpen egykori tanítványai ma mind elismert, kitűnő szakemberek. Nyugdíjba vonulása után is rendszeresen adott lehetőséget konzultációkra, témavezetésre, valamint felvételi felkészítésre. Megbízással továbbra is végezte a Keresztény Múzeum képzőművész restaurátorának feladatait. Tervszerűen hozta rendbe a kiállításra szánt képeket és vállalt külső, főként templomokból érkező feladatokat is.

Az esztergomi Keresztény Múzeumban eltöltött több mint fél évszázad alatt végzett korszerű restaurálási munkájának köszönhetően a képanyag egységes és rendezett, a festmények kiváló állapotban találhatóak. Munkája hiteles mind történeti, mind esztétikai szempontból, technikai megoldásai kiválóak.

Pályája során több díjat is kapott. 1978-ban és 1983-ban miniszteri elismerésben részesült. 1980-ban a Garamszentbenedeki Úrkoporsó restaurálását Nívó-díjjal ismerték el. 1988-ban Munkácsy Mihály-díjat, majd 2000-ben Pro Urbe Esztergom-díjat kapott. 2006-ban neki ítélték az M.S. mester-díjat. Köztudottan egyik legkedvesebb elismerésnek a Boldog Özséb-díjat tartja, amelyet a város önkormányzata "Esztergom hitéletéért" végzett munkájáért ítélt oda 2007-ben. Egyrészről a helyi református közösség elismert, aktív tagja volt, másrészt a legnagyobb hazai katolikus gyűjtemény munkatársa.  Magas színvonalú oktatómunkáját 2008-ban "Professor Emeritus" címmel jutalmazta a Képzőművészeti Egyetem.

Szorgalmas és alázatos művészi munkájának gyümölcseit Magyarország szinte minden egyházmegyéjében hordozzák az oltárképek, falfestmények és a különféle szobrok.

Kedves, barátságos személyisége, a munkatársai számára is őszinte, nyugodt légkört teremtett minden munkahelyén. Mély, bátran megvallott, imádságban megélt vallásossága, az ökumené erejébe vetett hite átsegítette a viharos történelmi időkben átélt nehézségeken és minden bizonnyal segíti most is 90 évesen a visszatérő betegségek okozta megpróbáltatások elviselésében.

Fotó: Mudrák Attila/Keresztény Múzeum

MKPK Sajtószolgálat