A zarándoklat ötlete a váci székesegyház karnagyától, Varga László atyától eredt, akinek régóta szívügye volt, hogy a kórus eljusson Pozsonyba, mert a XVIII. században onnan jöttek hivatásos zenészek a Váci Püspökségre és a török hódoltság után ők indították újra a váci egyházzenei életet. A régi zenészek nyomdokaiban jár az énekkar, mikor énekel, és akkor is mikor Pozsony belvárosában megcsodálja a Szent Márton dómot.

A Pozsonytól nem messze található Máriavölgy, ahova szintén ellátogattak az énekesek. (A kegyhely Vác-Hétkápolnájához is kötődik, mivel minkét zarándokhelyen hét kápolna található és Máriavölgy kegyszobrának képmása van a váci templom főoltárán.) A felvidéki zarándokhelyen egy XIV. századi Pálos kolostorban gyönyörködhettek a kórustagok, majd éneküket visszhangozták a több száz éves falak.

A kirándulás következő állomása Nagyszombat volt, ahol nem lehetett betelni a régi templomok és épületek szépségével. A város a török megszállás idején az esztergomi érsek székhelye volt, de nem ment el a zarándok csoport meghatottság nélkül a Pázmány Péter által alapított egyetem épülete mellett sem. Majd Kodály Zoltánról is megemlékeztek, aki a nagyszombati jezsuiták kollégiumában élt és az érseki főgimnáziumban végezte tanulmányait.

A zarándoklat második napján Pöstyént, felvidék egyik legjelentősebb fürdővárosát tekinthette meg a kórus, itt vett rész a közös vasárnapi szentmisén, amelyet bár nem magyar nyelven celebráltak, mégis közelebb vitte Istenhez a kórustagok szívét és a templom szlovák közösségével kérték a megbékélést a világra.

A második napon a hazafelé vezető út hegyeken, völgyeken keresztül vitt Trencsény és Selmecbánya érintésével. Így jártak őseink, nagyjaink és régi zenészeink nyomában a váci zarándokok, akik a Jóisten által alkotott világ szépségével eltelve és hálával a szívükben érkeztek otthonaikba.

Lejegyezte: Jantsky Viktória

Váci Egyházmegye