Ebbe a csodálatos imaláncba kapcsolódtak be a Vác környéki települések hívei is. Három csoport indult: Nézsáról, Kóspallagról és Veresegyházáról, hogy együtt imádkozzák végig a napot az édesanyákért és közös szentmisén vegyenek rész a nap végén a Váci Székesegyházban.

Tornay Gábor, a zarándoklat egyik szervezője a Versegyház-Vác szakaszon vett részt, az alábbiakban az ő írását olvashatják:

A szemlélődés zarándoklata

Ötödik alkalommal került sor az 1Úton zarándoklatra a Mária Út Veresegyház-Vác szakaszon. Ebben az évben az édesanyákért imádkoztunk. A hagyományos Mária énekek és a rózsafüzérezés mellett minden évben választunk egy imádságos tematikát is. Volt olyan év, amikor a keresztút állomásaira fűztük fel imádságainkat, két éve a nyolc boldogság tükrében vizsgáltuk meg hitünket, tavaly a sivatagi atyák bölcsességeiről, idén pedig az első századok nagy szentjeinek és tanítóinak gondolatairól elmélkedtünk. Nem titkolt cél volt az is, hogy felhívjuk a figyelmet, az Egyház imájában, a Zsolozsmában rejlő kincsekre. A naponkénti Szentírás-olvasás mellett értékes és felemelő lelki megerősítés a zsolozsmázás, amely a korszerű eszközeinken keresztül is könnyedén elérhető. A gyönyörű veresegyházi Szentlélek templom kápolnájából Molnár Zsolt atya áldásával indultunk útnak reggel fél 8 körül. Őrbottyán, Vácrátót, Sződ és Sződliget érintésével este 6-kor érkeztünk meg Vácra. Itt találkoztunk a másik két keresztaljával, akik Kóspallagról és Nézsáról érkeztek az ünnepi szentmisére.

Az egyes megállások alkalmával az olvasmányos imaórák írásaiból és az Evangéliumból kiválasztott részek kerültek felolvasásra és ezekhez kapcsolódtak az elmélkedések. Az említett községek közösségei bőséges és nagyon vendégszerető fogadtatásban részesítettek bennünket. Hála és köszönet értük!  Zarándoklatunkon velünk volt Szaniszló atya, a sződligeti plébános, aki lengyel származású szalvatóriánus atya. Ő is tanított minket az egyik állomáson és egész úton lehetőségünk volt arra, hogy letegyük bűneinket, „céltévesztéseinket”. Megtudtuk ugyanis, hogy az Evangéliumok eredeti görög szövegeiben, az a szó, amit a magyar fordításokban „bűn” szóként olvashatunk, a „hamartia” kifejezés, valójában az íjászatban a „céltévesztést” jelenti. Gondoljunk csak úgy magunkra, hogy mik azok gondolataink, szavaink, cselekedeteink és mulasztásaink, amik nem az Istenre irányulnak, azaz célt tévesztenek! Egész más lelkiismeretvizsgálathoz vezet ez a gondolkodás.

Nehéz lenne a tartalmi részt röviden összefoglalni, így csak egy pár gondolat álljon itt a zarándoklat elmélkedéseiből: A szem a látás szerve, az orr a szaglásé, a fül a hallásé, az agy a gondolkodásé, de a hit érzékszerve magába foglalva mindet, messze túl van ezeken. A Szentírásban is számos helyen olvashatunk erről; …. és megtudja valamennyi gyülekezet, hogy én vagyok a vesék és a szívek vizsgálója, és megfizetek mindnyájatoknak cselekedeteitek szerint. (Jel2,23) Minden, ami az Élethez –a létezésünkhöz– való ragaszkodásunkat táplálja bennünk, nem más, mint a teremtettségünkből fakadóan, bennünk lévő isteni Lélek. Isten Szent Lelke. A megígért Vigasztaló. Az Ő révén van velünk Jézusunk a világ végéig. Az egónkon túli igazi valónk, tényleges személyünk messze túl van azon, amit az életünkkel, a munkánkkal, a családban betöltött szerepeinkkel, alkotásainkkal, teljesítményeinkkel meg tudunk mutatni. Isten szeretett gyermekei vagyunk! Ő a mi Atyánk, aki a mennyekben van. Akinek legyen szent és áldott a neve! Akinek az országába vágyunk. Akinek a mennyei akarata számunkra a földi lét igazi boldogsága. Aki megadja mindennapi kenyerünket; mert az Ő teste valóban étel és az Ő vére valóban ital. (Jn6,55) Ő az, aki felemel, és megvigasztal ha elbukunk, szerető Atyaként öleli keblére tékozló fiait és lányait, de kéri, hogy hasonlóan mi is bocsássunk meg azoknak, akik ellenünk vétenek. Ő az, akit esengve kérünk, hogy ne engedjen minket olyan kísértések közelébe, ahol hátat fordíthatunk az Ő végtelen szerelmének. Ő szabadít meg a Gonosztól, aki mint ordító oroszlán jár körülöttünk lesve, hogy kit nyeljen el. Bármennyire is fontosnak gondoljuk a saját szerepünket a közéletben, mégiscsak Övé ez az ország, Övé a hatalom és a dicsőség mindörökre. Szent Pál apostol Athénban elmondott beszédében röviden így fogalmaz: „Benne élünk, mozgunk és vagyunk” (Apcsel17,28.)

A zarándoklat valójában a különleges ima. Korunk nagy betegsége, hogy az „aktivitás és a teljesítmények eretnekségében élünk”, ahogy azt Varga László kaposvári megyéspüspök atya szokta fogalmazni. Amikor zarándokolunk, kikapcsoljuk a telefont és hosszú órákat töltünk igazi valónkkal, egymással és Istennel. Ez a minőségi idő, olyan örömöt és békét hoz lelkünknek, amelyet a hétköznapok rutinjaiban, a megvásárolható „boldogságpótló szerektől” sohasem kaphatunk meg.

Szeretettel várunk mindenkit jövőre is, 2019. augusztusának végén, amikor az édesapákért fogunk imádkozni.

***

A képek között megnézhetők a Nézsáról induló zarándokok beküldött képei is.

Fotó: Angyal Csilla, Tornay Gábor

Váci Egyházmegye