Az alábbiakban Jagicza Józsefné lelkigondozó írását olvashatják az ünnepről.

A zsúfolásig megtelt kápolnában 17 órakor kezdődött a szentmise, amit Zahar Béla plébános mutatott be, Kantár Norbert és Simon Gáspár Balázs káplánokkal.

Béla atya szentbeszédében rámutatott, feljöttünk ide a kórház legmagasabb helyére, hogy a Szent Keresztre tekintsünk. Amikor betegek, elesettek vagyunk, fájdalmakkal küszködünk, sok idős ember elmondja, bár már a túlvilágon lennék. De Istennek gondja van ránk, és mi is megtehetjük, hogy valakiért, valamiért áldozatot hozzunk. Ajánljuk fel a fájdalmunkat, elesettségünket, szenvedésünket. Tekintsünk fel a keresztre, és mindennap vegyük fel a keresztünket.  Ahogy egy szép imában van megírva: „Jöjj a kereszthez, ha bánat súlya nyom, jöjj, itt lecsendesül a sajgó fájdalom. Nem fogja lelkedet a néma csüggedés, jöjj, én, megtanítlak mi a szenvedés.”

Van, akinek a keresztje a betegség, van, akinek a gyereke, vagy a család, a munkahely, mert mindenki küszködik valamivel. Önmagunk felett kell győzelmet aratnunk, ne a pesszimizmus a gyűlölködés, hanem, fontos hogy a végső szót, a döntéseinket a szeretet hassa át. A Szent Kereszthez sok kegyelmi adomány jár, de a kegyelmet fel is kell használni, és ez rajtunk múlik, hogy javunkra váljék. Tegyük ki a lakásunkban a keresztet, tekintsünk rá, kérjük Isten segítségét. Hordjuk a nyakunkban, legyen velünk a nap minden percében. Ha kísértésektől szenvedünk, tekintsünk az Úr Jézus keresztjére, elmélkedjünk szenvedésén és erőt, bátorítást, lelki erőt, nyugalmat kapunk a mindennapjainkhoz.

A Szűzanya ott állt a kereszt alatt, ő a mi édesanyánk is, bátorít minket a megpróbáltatásban, a szenvedésben.  Erőt ad, és bátorítást ahhoz is, hogy kérjük az ő Szent fiát, aki győzelmet aratott a kereszten, hogy úgy tudjuk életünk keresztjét hordozni, hogy az örömet és boldogságot jelentsen számunkra és családunkra. Így forduljunk az Úr Jézus Krisztushoz, adjunk hálát minden kegyelmi javakért, kérjünk bátran testi, lelki, gyógyulást és vigasztalást az Úr Jézus által.

Az áldozás után, Béla atya kiszolgáltatta a betegek szentségét, majd a Szent Kereszt ereklye előtt, amely Jézus keresztjéből egy szilánkot tartalmaz, hajtottunk térdet.

A mise végén elénekeltük a Te Deumot, majd az áldás után a Pápai és a Magyar himnuszt.

Szeretném megköszönni az atyáknak, hogy a kórházban a betegekkel együtt ünnepelhettük a Szent Kereszt Felmagasztalását. Sok kegyelmet és bátorítást kaptunk keresztjeink viseléséhez. Az Úr áldja meg őket.

Forrás és fotó: korhazlelkesz.hu

Váci Egyházmegye