A szentmise kezdetén a Főpásztor hálát adott a templomért, amely több mint másfél évszázada fogadja az itt lakókat és zarándokokat, majd a templom nevére utalva feltette a jelenlévőknek azt a kérdést: „Mit mutat nekünk ma Krisztus keresztje, a Szent Kereszt?”

A megyéspüspök szentbeszéde elején a teremtett világ változatlan szépségeiről beszélt: „elődeink ugyan ezt a csodálatos tájat látták, ma ezzel az örökséggel és változatlan hittel nézünk a jövőbe”. Ugyanakkor azonban ott van az a sok-sok újdonság, a technikai civilizáció gyors fejlődésének köszönhetően, amelynek következtében más gondokkal küzd a 21. századi ember, mint a 18. századi. Mégis kimondhatjuk: ami igazán fontos számunkra, az nem változott. Ma is ugyanazt jelenti embernek lenni, mint 160 éve. „Jézus örökre meghatározta mi a fontos; ránk hagyta szavaival, és keresztáldozatával. Nincs annál nagyobb szeretet, mint aki életét adja a barátaiért. Attól leszünk igazából emberek, amit egymásért teszünk”- hangsúlyozta Beer Miklós.

„Hogyan tudunk adni abból, amit mi is kaptunk?” - teszi fel a kérdést, majd elmélkedésében visszatér a Szent Kereszt gondolatához, amely egyfelől jelenti a másokért feláldozott életet, másfelől az üdvösség forrását. Krisztus a kereszthalálával és feltámadásával kitárta számunkra az örök élet kapuját. Az Ő cselekedetében minden benne van: a feláldozott élet és az örök élet. „Jézus önfeláldozó halála el kell, hogy oszlassa bennünk a haláltól való félelmünket, feltámadása pedig reményt kell, hogy adjon nekünk.” – mondta a főpásztor.

Homíliája végén Mózes rézkígyójára utalt, amely a bűnből való gyógyulás jelképe. „Ahonnan a halál származott, onnan fakad az élet, ezért ha rátekintünk hittel Jézus keresztjére, meggyógyulunk”. Majd a jelenlévőket arra buzdította a főpásztor, hogy imádkozzanak mindenkiért, segítsenek másoknak, legyenek bátrak, tegyék a jót és adjanak hálát mindazért, amiben az Úristen részesítette őket.

A neogótikus stílusban készült templom - mely eredetileg a Szent-Ivány család kriptakápolnája volt – előtti szabadtéri szentmise hálaadással, köszönetnyilvánításokkal és szeretetvendégséggel zárult.

Szöveg és kép: Bölönyi Gabriella

Váci Egyházmegye