A kemény mag van itt: elhivatott cigány és nem cigány emberek, akik elkötelezett munkatársként vesznek részt tanodák, műhelyek, kulturális csoportok, plébániák, önsegítő programok keretében a cigánypasztorációban. Szerte az országból, jelentős cigány lakosságú, hátrányos helyzetű településekről, köztük Szendrőlád, Ózd, Mátraverebély, Gyöngyösoroszi, Rimóc, Tuzsér, Bajna, Hajdúsámson, Balajt képviseletében. Pap- és szerzetestestvérek és civilek vesznek részt évről évre Egerben a konferencián, hogy megerősödjenek a szolgálatban, Jézusért, népükért. Tanítás, ünnep, töltekezés, találkozás ez a három nap.

Idén három püspök – Majnek Antal, Beer Miklós és Székely János – is a találkozó előadói között volt, pap- és szerzetestestvérek tartottak elmélkedéseket, számos tanúságtétel hangzott el. A szendrőládi zenekarnak köszönhetően a zene most is betöltötte a Foglár utcai épületet.

Immár tizenhatodik alkalommal szerveződött meg ez az országos cigánypasztorációs konferencia, támogató partnerként idén bekapcsolódott a Boldog Ceferino Intézet (BCI) a „Cigánypasztoráció a Kárpát-medencében, egyházi és civil szakemberek szociális érzékenységének növelése” program keretében. Mi a rendezvény első napjának estéjén érkeztünk.

A találkozó témája ezúttal a szentségi pasztoráció volt. Székely János püspök szerint a szentségek által erősíteni tudjuk az Egyházhoz való kötődést. A szentségekben való részesülés lehetősége azt közvetíti a hívő ember felé, hogy része a közösségnek. Aki saját hitében előre tud lépni, annak rendeződni tud az élete, javul az életminősége – ezt mutatja a cigánypasztoráció tapasztalata.

Dúl Géza, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia cigánypasztorációs referense emlékeztetett, hogy a cigányság kapcsán általában problémákat említenek. Így az Egyház is kénytelen ezek valamelyike mentén haladni. Idén azonban más utat választottak a szervezők. Abból a feltételezésből indultak ki, hogy a problémák hátterében mindig a cigányság perifériára szorultsága áll. Most viszont azt kívánták megmutatni, hogy Isten olyan módon szereti az embert, hogy felemeli, a középpontba állítja a szentségekben való részelsülés révén. Tették ezt azzal a reménnyel, hogy ennek megélése gyógyítóan hat a cigány emberekben élő sebzettségre, ezáltal a társadalomra is.

A konferencián évek munkájába kaptunk bepillantást, ahol semmit nem adnak könnyen, nagyon meg kell dolgozni mindenért. Bemutattak számos jó gyakorlatot, beszéltek életükről a szendrőládiak, tuzsériak, balajtiak, megismertük a gyöngyösoroszi Jó Pásztor Nővérek szolgálatát. Képet kaphattunk arról, mennyi jó példa mutatható fel országszerte a cigánypasztoráció területén.

Orsos Zoltán csákánydoroszlói plébános szerint az első lépés a mélyben lévő titkos sebek feltárása, a jó diagnózis, ez a gyógyulás alapja. Ezt a feltárást szolgálták a találkozó csoportbeszélgetéseinek önvizsgálatra hívó kérdései. Ezekből az az általános kép rajzolódott ki, hogy a szentségi élet és a vasárnapi szentmise látogatása terén sok buzdításra van szükség.

Bángi-Magyar Anna, a BCI munkatársa szerint leginkább az teszi eredményessé a cigánypasztorációt, ha részt tudunk venni egymás életében, ha el tudjuk nyerni egymás bizalmát. Nagyon fontos ebben a pasztorációban a jelenlét. Az intézet két irányban dolgozik. A munkájuk „a szívek és szemek nyitogatásáról” szól, abban a meggyőződésben, hogy „árkokat akkor tudunk átlépni, ha vannak ismeretek”. Bángi-Magyar Anna ízelítőt adott az intézet sokrétű tevékenységéből. Ismertette, munkájában arra törekszik, hogy együttműködő partnereket találjon. Az országban ugyanis sokan sokféleképpen részt vesznek a segítségnyújtásban, de ezek a szálak nem érnek össze. Egymás munkájának megismerése, személyes kötődés tud kiépíteni együttműködő kapcsolatot, vallja.

Majnek Antal püspök a kárpátaljai gyakorlat alapján úgy véli, akkor is érdemes belevágni a cigányokkal való kapcsolatépítésbe, ha hetente akár csak egy órát tudunk elmenni a családok, gyerekek közé. „Közéjük kell mennünk, barátkozni a gondolkodásmódjukkal. Nem szabad félni a szegregációtól – az első lépcsőfokon vállalni kell a szegregációt, csak a távolabbi cél lehet az integráció.”

Tomka Ferenc atya a többségi társadalom oldaláról közelített a feladatokhoz. Szerinte a cigányság egészének helyzetében össztársadalmi „odanyúlás” nélkül nem érhetünk el eredményeket. „Melléálló, kísérő, hosszú távú neveléssel tehetünk valamit. Sok sikeres kezdeményezést látunk. Jó lenne, ha még jobban észrevenné a társadalom, milyen elkötelezett szövetségeseket találhat az egyházakban, civil szervezetekben.”

A három nap gazdag programot kínált. Az előadások, tanúságtételek és csoportbeszélgetések különböző utakon közelítettek a szentségi pasztoráció lehetőségeihez. A szentmisék, a szentségimádás, dicsőítő énekek tanúságot tettek arról, milyen szépen ünnepelnek a cigány emberek.

Dúl Géza és Tomka Ferenc is arról beszéltek előadásukban, hogy a szentségek felé vezetés legfontosabb eszköze, ha vonzó közösségbe tudjuk meghívni az érdeklődőket. A katekumenátus hitre vezető módszerét mutatták be: egy olyan közösség tudja befogadni a tanítást, ahol a tagok jól érzik magukat, szeretik egymást. A közösség tud vonzerőt, boldogságot sugározni kifelé. Aki bekapcsolódik a közösségbe, elkezdi tanulni a szentségi életet. „Szeressük egymást, éljük meg az evangéliumot – ezen az úton kell elindulni, ez a meghívó kifelé” – fogalmazták meg.

A második nap tanúságtevői között volt Bógár Zsolt diakónus és Orsos Zoltán csákánydoroszlói plébános. A szentelés előtti diakónusi évét töltő 24 éves Zsolt a szolgálatra készülés lelkesedésével beszélt papi hivatása útjáról. Orsos Zoltán mélyszegénységbe született, állami gondoskodásba került, ezen a küzdelmes úton jutott el a hivatásig. Tizenöt éve szentelték pappá. Sebekről, a gyógyulás útjáról, kereséséről, szolgálatról beszélt a népe iránt elkötelezett pap.

Csemer Csaba és felesége, Ági útja sok kanyar után jutott el a hitvalló életig. Csaba ma a Váci Egyházmegye akolitusa, falujában, Mátraverebélyen önkormányzati képviselő. A katolikus egyházban azt élte meg, hogy elfogadják, testvérként bánnak vele. „Itt fontos vagyok, egy asztalnál ülünk, elhagytam káros dolgaimat.” Ezért vallja, a cigányság az evangélium által integrálható.

A második nap szentmiséjét Beer Miklós váci megyéspüspök mutatta be. Biztatott, keressük az alkalmakat, ahol együtt vagyunk, ahol közel tudunk kerülni egymáshoz. „Az Úrjézus szelídségével tudunk békét teremteni, az ő lelkületével legyünk jelen a világban.” A főpásztor kérte, gondoljuk át: Mi volt Jézus életében olyan, amit mi ne tudnánk megtenni? A legtöbbet meg tudjuk tenni, jóságát és szeretetét el tudjuk vinni a világba. A Szentlélek pedig segít abban, hogy valóban tudjunk így élni.

Beer Miklós lelkipásztori szolgálatára visszatekintve elmondta, roma és nem roma meg tudja találni a hitben való közösséget. A testvéri közösség megélése képes átsugározni az egész társadalom szövetén. „Ha mi elfogadjuk egymást hátrányos megkülönböztetés nélkül, az az egész társadalomra gyógyító hatással van. A Váci Egyházmegyében kiépítettünk egy modellt. Papjaink és akolitusaink között cigány testvérek is vannak, akik viselkedésükkel, életükkel kivívták a tiszteletet.”

A találkozó véget ért, a munka folytatódik. Vasárnap Esztergomban adják át a BCI „Hit iskolája” címmel indított, cigánypasztorációs munkatársakat képző programjában végzetteknek az úgynevezett tanúsítványt. Ők azok a tanúságtevő „hídemberek”, akik a továbblépésen munkálkodnak, az élhető, közös jövőért.

Fotó: Lambert Attila

Trauttwein Éva/Magyar Kurír

Váci Egyházmegye