Vannak olyan vetőmagok, melyek több év után is képesek kicsírázni. Így történt ez azzal a maggal is, melyet Hanauer Árpád István váci püspök vetett el a 20. század első felében. Az Alföldön szórványban élő katolikusok perifériára szorulásáról először 1913-ban esett szó, konkrét lépések azonban csak az első világháborút követő években történtek „a magyar Afrika” evangelizációjáért. A Váci Egyházmegyéhez tartozó Tiszazug vidékén az 1920-as években Berecz Skolasztika bencés nővér végzett missziós munkát, aki Fechtig Adél bárónő és férje, Steer Ferenc földbirtokosok felkérésére érkezett a környékre.

A szórványban élő katolikusok ekkoriban a településeken, tanyaközpontokban létesült katolikus iskolákban gyűltek össze szentmisére. A Tiszazug nyugati részén található Tiszasas községben is az egykori katolikus iskola szolgált misézőhelyként, amely az évek során életveszélyessé vált. A település napjainkban a szolnoki plébániához tartozik, a lelkipásztori feladatokat 2017 óta Antal András állandó diakónus látja el a szomszédos faluból, Csépáról. Szolgálatuk nem könnyű, hiszen a Tiszazug ma is periféria: kevés a munkalehetőség, sokan küzdenek anyagi gondokkal, valamint a vallásukat aktívan gyakorlók száma is alacsony.

„Tiszasas 900 fős település – mondta el a szentmise előtt Antal András. – Tipikus református faluról beszélhetünk, azonban a legutóbbi népszámláláskor kiderült, hogy sokan vagyunk katolikusok, fele-fele a felekezeti megoszlás aránya.” A lelkipásztor beszámolt arról is, hogy az utóbbi időkben már semmilyen szertartást nem végeztek az iskolakápolnában, mivel a fala megrepedt, az épület életveszélyessé vált. Az erdélyi származású Antal András ekkor határozta el, hogy Tiszasason új templomot építtet „földijeivel”, a gyimesbükki Pál Péter ácsmesterrel és csapatával. A tervben nemcsak Gyói Gábor polgármester személyben talált támogatóra, hanem megmozdult az egész falu is.

A fatemplom elemeit Erdélyben faragták ki, majd huszonegy nap alatt állították össze Tiszasason. Az alapozásnál helyi romák, közmunkások, de még fogvatartottak is segédkeztek. „A közös munka még egy évek óta viszályban álló testvérpárt is kibékített egymással” – tette hozzá Antal András. Az épület csupán negyven négyzetméteres, de kereszt alakban bővíthető. Az oltár mellett felállított fakeresztet 2018 márciusában áldotta meg és látta el kézjegyével Ferenc pápa.

Az épület megáldásán számos hívő vett részt a környező településekről, de Gyimesbükkről is népes zarándokcsoport érkezett, akik a csíksomlyói kegyszobor másolatát ajándékozták a templomnak. A szabadtéri szertartáson Beer Miklós megyéspüspökkel koncelebrált Máthé György esperes, szolnoki plébános, Forgó Miklós kunszentmártoni plébániai kormányzó, Varga Tamás szolnoki és Tuzson Attila kecskeméti káplán, valamint Bocsa József piarista szerzetes. A szentmisén részt vettek a tiszaalpári Szent Benedek Leányai Társaságának tagjai is.

A szertartás elején Antal András köszönetét fejezte ki mindazoknak, akik munkájukkal és adományaikkal segédkeztek a templom felépítésében, köztük Gyói Gábor polgármesternek, Kakulya Károly önkormányzati képviselőnek és Pál Péter kivitelezőnek. Kiemelte az épület ökumenikus jellegét, hiszen katolikus templomnak épült a református faluban, az evangélikus polgármester támogatásával. Gyói Gábor polgármester köszöntőjében hangsúlyozta, hogy annak a közösségnek, amelyik templomot épít, van jövője. A köszöntők után Beer Miklós megyéspüspök megáldotta az épületet.

Homíliájában Beer Miklós püspök egy régi kabátjáról beszélt, melyen az a felirat állt: „MEMBERS ONLY” – csak klubtagoknak. Milyen klubnak vagyok én a tagja? – tette föl a kérdést a főpásztor. Kizárjuk egymást, mindig találunk valakit, aki „nem tartozik közénk”. A megyéspüspök a napi evangéliumot említette példaként, melyben az apostolok megszólják azt, aki Jézus nevében ördögöt űz, de nem tart velük, „nem az ő klubjuk tagja”. Beer Miklós hozzátette, a Föld javainak kétharmadát is csupán egy „szűk klub”, néhány száz ember birtokolja, de a végső számonkérés során Isten majd őket is meg fogja kérdezni: „Elosztottad-e azt, amit kaptál?” Aki telhetetlen, önző és szívtelen, nem jut el Istenhez.

Beer Miklós a templomot építőket emelte ki beszédében: Antal András sem azt kérdezte a munkásoktól, hogy honnan jöttek, „melyik klub tagjai”, hanem azt, hogy „tudod-e, mire való a lapát?”. Tiszasason mindenki a szívét adta oda, ezért történt meg a csoda, hogy áll a templom. „Isten sem klubkártyát kér tőlünk, hanem a szeretetét tárja ki felénk” – zárta prédikációját a főpásztor.

Fotó és szöveg: Benke Zsuzsa/Magyar Kurír

Váci Egyházmegye