- Püspök atya mi az Aranydiploma, kik kapják és milyen alkalomból?

Minden egyetemnek és főiskolának kedves hagyománya, hogy megemlékeznek egykor végzett hallgatóikról a kerek évfordulók alkalmából. Így a Pázmány Péter Katolikus Egyetem is megünnepli az ötven éve diplomázott jubilánsokat. Jómagam 1968-ban szereztem meg a doktori diplomámat a Római Katolikus Hittudományi Akadémián. Dr. Kránitz Mihály dékán úr értesített a jubileumi alkalomról, amin nagyon meglepődtem, bevallom eszembe sem jutott ez a kerek évforduló. Nagy örömmel tölt el, hogy több mint ötven éve állhatok az Úristen szolgálatában. Ez a mostani jubileumi megemlékezés is, a szolgálatra való meghívásra emlékeztet engem.

 - Milyen volt visszatérni az Alma Materhez? Milyen érzések, emlékek elevenedtek fel Önben?

A Hittudományi Karon a Központi Szeminárium Dísztermében rendezett évnyitó ünnepség keretében adták át az új diplomákat valamint a jubileumi díszokleveleket is. Annak idején hatan doktoráltunk, akik közül hárman már nincsenek közöttünk, és akikre most is meghatottan gondolok. A három élő jubiláló közül ketten vettünk részt az ünnepségen és eljött egy gyémánt diplomás ünnepelt is, aki 60 éve végzett. A díszteremben felidéződött bennem sok élmény, amelyeket a terem falai között éltem meg, s most ünnepeltként állhattam ugyanott. Engem kértek fel, hogy mondjak néhány gondolatot a jubilálók nevében az emlékeimről. Egyik ilyen meghatározó emlékem, amit ott is elmeséltem, hogy mikor a teológiára jártam, 1962. október 11.-én nyitotta meg a második Vatikáni Zsinatot Szent XXIII. János pápa a római Szent Péter-bazilikában, pont azon a napon, amikor a reverendát először ölthettük magunkra. Boldog VI. Pál pápa 1965. december 8-án zárta be a zsinatot, amikor szubdiákonussá szenteltek. Óriási élmény volt kispapként hallgatni a zsinaton részt vett püspökök beszámolóit, akik a központi szemináriumban megszállva, vacsora közben mesélték el a Rómában történteket.

- A visszaemlékezései között biztos akadnak olyan tanárok, akik egész életre szóló útravalót adtak Püspök atyának. Mesélne kicsit ezekről a tanárokról?

Mi Gál Ferenc professzor úr növendékei voltunk, az ő világos, józan, szolid istenképe és egyházképe nagyon meghatározó volt számomra. Előadásai egész papi életemre kihatással voltak, iránymutatást adott keresztény hitünkről. Szennay Andrásnak (később pannonhalmi főapát) a fundamentális teológia professzorának is hálás vagyok, akinek a diplomamunkám témáját is köszönhetem, amelyet az „Egyház katolicitása” témájában írtam. Olyan sokszor visszajön bennem az a gondolat, hogy a katolicitás, az egyetemesség igazi értelme, a Jézus Krisztusban kapott kinyilatkoztatás teljessége az, amit az Úristen ránk bízott és azt a maga teljességében akarjuk elfogadni, követni, azzal a törekvéssel, hogy ezt a teljességet egyre jobban megközelítsük. Ezt a teljességet tartjuk irányt mutatónak az ökumenikus törekvéseknél is.

Kedves Püspök atya köszönöm a szép gondolatokat és gratulálok az elismeréshez.

Bölönyi Gabriella

Váci Egyházmegye