Jól megrakott, utánfutós mikrobusz érkezik a Pest megyei Nyársapát községbe. Komótosan haladva a fő utcáról egy kisebb utcába kanyarodik, ahol szinte a legelső ház udvarába betolat, hogy kipakolhassák a felrakodott dobozokat, zsákokat. Még meg sem áll az autó,  máris 5-6 kisgyermek sereglik köréje, mialatt a házban lévő felnőttek is kijönnek az udvarra. A Vác-Deákvári Szent Erzsébet Karitász adománya érkezett meg a kisközségbe, amelyet az Egyházmegyei Karitász segédletével sikerült eljuttatni a rászorulókhoz.

Vác és Nyársapát közel 120 kilométerre fekszik egymástól és ahhoz, hogy megértsük, hogyan kerül egy helyi karitászcsoport adománya egy másik, nagyon távoli település központjába, mégpedig évente nem is egyszer, ahhoz messzire vissza kell mennünk az időben.

2001. október 15-én alapították meg a Szent Erzsébet Karitász csoportot Vácon, Kármán János atya és Máthé György plébános szervezésével. A csoport elsődleges célkitűzése volt, hogy a rászoruló helyi embereken segítsen, de ezen felül egy-egy távolabbi település lakóit is szerették volna megsegíteni, lehetőleg olyan helyeken, ahol egyébként, nem volt még karitászcsoport. A segítségre várókról újságcikkekben olvastak, a különböző napi-, vagy hetilapok hasábjain keresztül informálódtak, merre tudnak segíteni embertársaikon. Így kerültek kapcsolatba Nyársapáttal, amely település néhány lakóját már a megalakulást követő évektől kezdődően próbálták szárnyuk alá venni. A szükség nagyon nagy volt mindig is: a településen óriási a munkanélküliség, ezzel együtt pedig kevés munkalehetőség adódik, így a polgárok akár 50-100 km-re is elmennek, hogy munkába állhassanak. A faluban élő szegényebb embereknek bárminemű segítség jól jön. A deákvári karitász évente két alkalommal tud adományt küldeni Nyársapátra, általában fél éves gyűjtés előzi meg az útrakelést. A gyűjtést pedig többnyire egy telefonos és személyes felmérés előzi meg, hogy kiderítsék, elsődlegesen mire is van szükségük. Szabó Istvánné, Magdi néni, a Vác-Deákvári Karitasz vezetője elmondta, gyakorlatilag bármit szívesen fogadnak a faluban, elsődlegesen azonban ruhákat és bútorokat tudnak küldeni. De ezen felül háztartási gépek, egyszerűbb számítógépek és könyvek is előfordulnak a leviteli listán. Tartós élelmiszer és pénz lenne a legszükségesebb a községben élő rászorulóknak, de ez a legnehezebben megoldható.

Körülbelül húsz zsák ruha, közel tizenöt karton cipő, rengeteg játék és könyv, valamint három-négy hatalmas szekrény volt a mostani húsvéti út rakománya. Petrikné, Ica néni a nyársapáti „elosztó” ember, elmondta nekünk, másfél nap alatt feldolgozzák és szét is osztják ilyenkor a felajánlott árukat.

Közben a megüresedett kisbusz két sofőrje hálából egy-egy virágszálat és húsvéti tojást kap a ház asszonyától. Beszállnak az autóba, amely percekkel később kigördül az udvarról, mialatt vidám szemű kisgyermekek lelkesen futva kísérik őket a kapuig, ahol búcsút intenek egymásnak.

Verőcei Gábor (fotók: a szerző)