.A főpásztor szentbeszédében a reményről és a Jóisten akaratának elfogadásáról elmélkedett, kiemelte: „Isten mindent jóvá tud tenni. Engedjük meg neki, hogy meglepjen minket és belépjen az életünkbe. Ott hibázunk, hogy saját elképzeléseink szerint várjuk a jövőt, nem vesszük észre azokat a jeleket, amikkel az Úristen felénk fordul”.

Majd a Megváltó születésének körülményein keresztül mutatott rá arra, hogy minden élethelyzetben vannak nehézségek, Szent József is először csalódást érez és vívódik, mit tegyen; fel szeretné bontani az eljegyzését, aztán megérti küldetését. Mária ugyanígy furcsa élethelyzetben kerül; gyermeket vár és nincs férje, de elfogadja az Úristen döntését. Nem mindennapos az, ahogy megérkezik a Földre az Isten. Nem komfortos otthonba, hanem istállóba érkezik és úgy akarja a mindent teremtő Isten, hogy mint csecsemőről, gyermekről gondoskodjanak róla. Az elmenetele még meglepőbb; viselte a szenvedéseket, meghalt majd feltámadt, hogy megváltsa az emberiséget.

Szentbeszéde során Beer Miklós Krisztus legfontosabb üzenetéről is beszélt, amelyet az Utolsó vacsorán hagyott ránk: „az Eucharisztiát, amelyen keresztül meg tudjuk érteni, azt, hogy Isten velünk maradt”.

„Higgyétek el, mi mindnyájan kedvesek vagyunk az Úr számára” - bátorított mindenkit a megyéspüspök. Karácsonyi üzenete végén Szent Pál gondolatán keresztül: „ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért” emelte ki, hogy a múlton nem tudunk változtatni, de ami előttünk van az rajtunk és az Úristenen múlik „keressük meg azt, amit Ő akar, mert általunk akarja szebbé tenni a világot”.

Szöveg és kép: Bölönyi Gabriella

Váci Egyházmegye