Püspök atya szentbeszédében az idő haladásáról, az év végi számadásról, és a hálaadásról elmélkedett. Beszélt az emberi életeket meghatározó események személyiséget formáló hatásairól, és az igaz emberré válásról. „Az idő rajtunk hagyja a nyomát. Az idő során alakulunk emberré, míg megérünk az örökkévalóság számára. Számot kell vetnünk önmagunkkal, hogy az elmúlt év során mennyire sikerült igaz emberré válnunk a cselekedeteink és a velünk történt események által. A számvetés során ki kell térnünk kísértéseinkre is” – mondta.

Hangsúlyozta, hogy az erényes életért sokat kell küzdeni, a kísértések fölött, győzelmet kell aratni. De ugyanígy fel kell tennünk azokat a kérdéseinket is, amelyek örömeinkkel kapcsolatosak: minek tudtunk örülni, örömünk telt-e a Jóistenben, embertársainkban? Varga Lajos kiemelte az elfogadást, mint olyan tulajdonságot, ami segít a pozitív isteni és emberi kapcsolatok kialakításában és ennek során az ember el tud jutni az igazi hálaadáshoz. „A sikertelenségből, a nehézségekből sokat tanulhatunk. Minden próbatétel, amelyet fel tudunk így használni, a javunkat és az üdvösségünket szolgálja. A Jóisten feleslegesen nem tesz próbára minket”- mondta. Majd az önmagunkkal, és másokkal való megbékélésre is kitért. Ezt követően homíliáját a plébánia 2018-as évi statisztikai adatainak ismertetésével folytatta.

A szentáldozás után felcsendült a Te Deum, majd szentségimádásra került sor. A szentmise a Pápai és a Magyar Himnusz eléneklésével zárult. A szentmisén a székesegyház Szent Cecília kórusa teljesített zenei szolgálatot, Varga László karnagy vezényletével.

Szöveg és kép: Bölönyi Gabriella

Váci Egyházmegye