- Kedves János Atya! Mit jelentett a Családok éve, miért volt fontos egy egész évet a családoknak ajánlani, mit jelent ma a család fogalma?

A hívő ember Isten ajándékaként tekint a családra, mint legalapvetőbb emberi közösségre, és külön is jó, ha egy emberi közösség, vagy nemzet vezetői hasonlóképpen gondolkodnak. 2018 a magyar kormány kezdeményezésére hazánkban a Családok éve volt, és a kezdeményezéshez a katolikus egyház (és más szervezetek is) gyorsan kapcsolódtak. Az apropót az adja, hogy modern korunk egyre kevésbé tartja szükségesnek a megszentelt köteléket férfi és nő között, s ennél fogva gyermekeink is egyre inkább „ötletszerű” körülmények közé születnek. Nem kapnak annyi szeretetet, amennyi idővel a szeretet adásához szükséges volna. Egyszóval igencsak időszerű, hogy a család szentségét, méltóságát védjük, mindenki, ahogyan tudja, és a bizonytalankodó fiatalok pedig kapjanak kedvet és bátorságot család alapításához.

- Milyen cél vezérelte a főiskola vezetőségét, hogy bekapcsolódjon az országos programsorozatba?

Az Apor Vilmos Katolikus Főiskola azért látta fontosnak a tematikus évhez történő csatlakozást, mert a főiskola hallgatói reménybeli családapák, családanyák. Másrészt, akik itt végeznek, nemcsak saját jövőbeni családjukért lesznek felelősek, hanem a rájuk bízott gyermekek által más családokért is. Ma a szülők egyre többet várnak a jó pedagógusoktól, nem ritkán egyfajta „szülőpótlék” szerepet is. A tanító és az óvodapedagógus szakon végzők inkább még a gyermekekkel találkoznak, de a szociálpedagógia szakon diplomázók már direktebb módon kerülnek az „élet sűrejébe”. Sokrétű munkájuk révén családok védelme is feladatuk lehet.

- Mit érdemes tudnunk a főiskola által megszervezett előadássorozatról, milyen tematika szerint épült fel, milyen tartalommal, kiket szerettek volna megszólítani? Kapott-e a hallgatóság gyakorlati útmutatót a rendezvényeken?

A főiskola hét alkalomból álló rendezvénysorozatot szentelt a Családok évének 2018 márciusától decemberéig. A hét alkalom valójában egymásra épült, megragadva az emberi élet egyes fázisait a családi életre vetítve. A hét „időszak” a következő volt: 1. udvarlás időszaka, 2. házasságkötés (ennek kapcsán a házassági kötelék), 3. gyermekek születése, 4. a gyermeknevelés kérdései, 5. a gyermekek „kiröppenése”, 6. az idős házasok helyzete, 7. a veszteségek és a halál titka.

E hét alkalom hét délutánt jelentett, egyenként 2-3 órás időtartammal, amelyek során hittani, szociológiai, pszichológiai előadások hangzottak el, de filmvetítésekre is sor került, továbbá magyar néprajzi kép- és hanganyagok felidézésére. Egy-egy alkalomra a hallgatók is írtak rövid színpadi darabokat, amelyeket előadtak. Tehát igen sokrétűen és kreatívan jelenítették meg az egyes élethelyzeteket. Mindegyik alkalomnak egy-egy szaktanár volt a felelőse, akik szabadon állították össze az egyes délutánok menetét.

Az előadások elsősorban a jelenlevő hallgatóknak, mint leendő családalapítóknak szóltak, de a sokszínűségből adódóan maguk a tanárok és az előadók is tanultak egymástól. A rendezvények zártkörűek voltak, tehát a főiskolán belül lettek megrendezve, bár éppen a téma végett az első alkalmat a váci Adullám kávézóban tartottuk, előtte meghirdetve a város számos fórumán.

Gyakorlati útmutató készítésére külön nem került sor, de a családos élet sokrétű megjelenítése minden hallgatónak lehetőséget adott arra, hogy a személyes feladatait leszűrhesse.

- Kaptak-e visszajelzéseket az előadásokat követően, tudna példát mondani a magvetés szárba szökkenésére?

Visszajelzésekre még ott helyben sor került, mert az egyes alkalmakat követően az érintett előadók vagy hallgatók a főiskola vezetőségével értékelte a látottakat, hallottakat. Tekintettel arra, hogy a programsorozat még csak egy hónapja (adventben) zárult, a „magvetés szárba szökkenéséről” még nem beszélhetünk, mindenesetre a magvetés igen sokoldalúan ment végbe.

- Mit kíván az új esztendőben a családoknak?

Bármit is látunk, hallunk sok család problémáiról, vagy sajnálatos szakadásairól, ne engedjünk a reménytelenség kísértésének. Már csak azért sem, mert egyrészt tudjuk, hogy a rosszból könnyebb hírt előállítani, mint a jóból, másrészt jelenleg is találunk szép számban családokat, ahol arról tanúskodnak, hogy tényleg csak az evangéliumi értékek megélésével lehet a jónak igazán örülni és a fájdalmas életszakaszokon túllendülni.

Bölönyi Gabriella

Váci Egyházmegye