Tarnay Bruno: Katolicizmus és kultuszok

Az utóbbi időkben a vallási kínálat igen kiszélesedett. A nagy, történelmi egyházak mellett számtalan szekta jelent meg. Ezért fokozottabban felmerül annak szüksége, hogy a vallási közösségek életében tájékozódni tudjunk. Tarnay Brunó bencés szerzetes vállalta azt a kockázatos kihívást, hogy ebben a kérdésben kalauzolja a híveket. Legelőször a katolicitásról beszél. Ennek jegyében hívja fel a figyelmet arra, hogy Krisztus egyetlen Egyházat alapított, melynek jegyei a Katolikus Egyházben állnak fenn. A szerző egyben értelmezi is a kijelentést, miszerint az Egyház jegyei a maga teljességében a Katolikus Egyházban vannak jelen, de nem kizáró jelleggel. Azaz már közösségek is birtokolhatnak az Egyház jegyeiből bizonyos dolgokat. Ez egyben az ökumenizmus teológiai alapja. Könyvének első fejezetében a szektaképződés gyökereiről szól. A szekták jellemzőit a következőkben foglalja össze.

1. Az istenséget személytelen erőként fogják fel.
2. Az ember monisztikus-panteisztikus értelemben az istenség része
3. A világ csak látszat, illúzió, a tiszta szellem ideiglenes működési területe. Ez a monizmus tehát ellentmondásos, paradox dualizmus.
4. Az üdvösség a megvilágosodás, amely különböző test-lelki gyakorlatok és technikák eredménye, nem isten ajándék (kegyelem). Lényege az istenséggel való azonosság átélése.
5. A rossz maga a tudatlanság, a megvilágosodás hiánya.

Ez a fejezet általános bevezetőként is szól, mert a szerző itt írja azokat az eszmei (filozófiai és teológiai) alapokat, melyek eltérést mutatnak a Katolikus Egyház tanításától. Itt ismerkedhetünk meg a teozófia, antopozófia, a New Age, okkultizmus, spiritizmus, Channeling és a Rózsakereszt-mozgalommal irányzatokkal. Az antropozófia különösen pedagógiai téren nagyon élénk. Ennek az irányzatnak felelnek meg a Waldorf-iskolák, melyek sok helyen megtalálhatók.

A második fejezet több részre oszlik. Az „új vallások” nyugaton részben kerülnek tárgyalásra az apokaliptikus áramlatok, Jehova tanúi, Az utolsó napok szentjeinek egyháza (mormonok), A hetedik nap adventistái valamint a Jóga és Zen (transzcendentális meditáció), ezek után következnek az ifjúsági vallásos mozgalmak. Itt nyer említést a Krisna-tudat mozgalma, Az isteni fény missziója, „Isten gyermeki” Kaliforniában. A destruktív kultuszok között említ a scientology mozgalmat, a norvég szektát, a Keresztény egyesülés egyházát valamint az egyéb csoportokat. Ez utóbbiak közül a következőkről ír: Új apostoli egyház, Christian Science, Keresztény közösség, Grál-mozgalom, „A teljes evangélium üzletembereinek nemzetközi szervezete”, végül pedig az Isten egyházáról szól. A könyvet a szerző lelkipásztoroknak is szánta. Ezért könyvének végén azt vizsgálja, hogy a nagy egyházaknak mit kell tenni ahhoz, hogy híveiket megtarthassák. A szerzőt többen támadták, mivel a szekták esetében destruktív folyamatokról is ír, ami azt jelenti, hogy az illető a szektában személyes szabadságát elveszíti és teljesen kiszolgáltatott állapotba kerül a szekta vezetőjével szemben.

Bibliográfiai adatok:

Tarnay Bruno: Katolicizmus és kultuszok. Pannonhalma, Bencés Kiadó, 1992.

Dr. Varga Lajos

segédpüspök, könyvtári prefektus

További információk:

http://konyvtar.vaciegyhazmegye.hu/olvasnijo/Tolle_et_lege_/74/TOLLE_ET_LEGE_VEDD_ES_OLVASD_.html