Püspök atya miért tartja szükségesnek, hogy emlékezzünk a múltra, a régi korok eseményeire, néhai püspökeinkre?

Az emlékezés, a múltunk, gyökereink megismerése az identitásunk, az önazonosságunk megélésében segít bennünket. Mindig foglalkoztatott az a gondolatkör, hogy őseink, elődeink hogyan tudtak élni lehetőségeikkel, egy adott történelmi korban hogyan tudtak helytállni. Püspökként kíváncsi vagyok az előző püspökök tevékenységére, a maguk idejében hogyan érezték át felelősségüket, apostolutódként evangéliumi küldetésüket, hogyan tudták Krisztust hitelesen képviselni.

Szükségünk van az emlékezésre, amelyben persze segítségünkre vannak a tárgyi emlékek, fényképek, írások. Széchenyi azt mondja: „csak annak a népnek van jövője, amelyik ismeri a múltját”. A múltunk ismerete nélkül nem tudjuk feladatainkat helyesen betölteni, mi birtokosai és egyben folytatói is vagyunk annak az örökségnek, amit kaptunk – ezt erősíti meg az emlékezés.

Ki volt Csáky Károly? Milyen körülmények között lett Vác püspöke?

Hadd kezdjem azzal, hogy Csáky Károly életútjának állomásai több ponton kapcsolódnak az enyémhez: Esztergomban szentelték pappá, úgy ahogyan engem is. A kápláni évek után Esztergom-Belvárosi plébánossá nevezték ki 1880-ban. Én 1997-ben lettem ugyanott plébános. 1895-ben címzetes püspökké nevezték ki, majd 1900-ban kapta meg a váci megyéspüspöki kinevezését és Esztergomban szentelték püspökké június 17-én. Ami még akkoriban gyakorlat volt, hogy a püspöki kinevezést a császár adta, amit aztán Róma jóváhagyott ezt követően történt a püspökszentelés. Engem éppen 100 évvel később 2000-ben ugyanott szenteltek püspökké. 1919-ben hunyt el és fejezte be püspöki szolgálatát, és előreláthatólag az idén én is átadom a szolgálatot az utódomnak.

Csáky püspök grófi családból származott, nagy vagyont örökölt, de ezt a családi vagyont idehozta Vácra, előtte pedig Esztergomban a kórház építését finanszírozta.

Ha össze kéne hasonlítanunk a 100 évvel ezelőtti kor sajátosságait a mostanival mi az a lényeges nehézség, amivel akkor és most is meg kell küzdenie az egyháznak?

A kor, amelyben püspök lett a századforduló, a honfoglalás ezer éves évfordulójának időszaka, amikor az országot egy gazdasági fellendülés jellemzi. Az egyház életében azonban egy belső vívódás van jelen a modernizmus okán. A modernista eszmék az egyház önazonosságát és magabiztosságát kezdik gyengíteni. Több egyházi személyt megvádolnak modernista eszmék miatt, - említem itt Prohászka Ottokár nevét - akik igazából csak a koruk gondolkodását megelőzve láttak, és gondolkodtak előre. Szóval a körülmények változása miatt a katolikus egyház lelki és szellemi krízisen ment keresztül. Aztán Csáky püspök utolsó szolgálati éveire ránehezedik az első világháború árnya. Ma a vallástalanság, a szekularizáció kihívásaival küzdünk. Ötven évvel a II. Vatikáni Zsinat után még nem épült a tudatunkba az a fajta gondolkodásmód, amit ott akkor kialakítottak. Nehézséget jelent a paphiány; több plébániánk van ugyan, mint 100 éve, de feleannyi papunk. Nagy feladatot jelent a papi szolgálat megreformálása. Az oktatás, nevelés, szociális helyzet tekintetében ugyanúgy helyt kell állnunk és felelősséget kell vállalnunk, ahogy azt elődeink tették. 

Mi volt a néhai püspök munkásságára a leginkább jellemző? Milyen szellemi, építészeti örökséget hagyott ránk?

Minden nap szembesülök azzal, hogy püspöki székházunk mai berendezésének jelentős részét neki köszönhetjük. A könyvszekrények, az álló- és faliórák, az ülőgarnitúrák mind-mind az ő emlékét idézik, de tataroztatta is az épületet, felépítette a Karolina iskolát és kápolnát, amelyet édesanyjáról nevezett el. 

Püspöki szolgálatának hangsúlyos területe volt a papképzés megújítása, létrehozta a Borommaeum papi szemináriumot, törődött az idős papokkal, megalapította a papi Nyugdíj-intézetet, alapítványt hozott létre a siketnémák gondozására. Fontosnak tartotta az oktatás ügyét. Az iskolát működtető szerzetesnővérek rendházával együtt létesítette a szegény-házat. Érdekességként említem, hogy a Püspöki Székház őshonos kertjét, arborétumát is ő hozta létre, 1907-ben.

Püspök atya, mit tudunk arról, milyen volt a néhai püspök személyisége? Mit tanult mai utódja, Beer Miklós tőle? Mit tanulhatunk mi, hívő emberek?

Nehéz a személyről beszélni, hisz nincs már köztünk olyan, aki személyesen ismerte. Az bizonyos, hogy tisztelték és szerették, erről egy bronz emlékplakett is tanúskodik, amelyet elismerésként kapott.

A pápa kiváltságként érseki jelvényt (pallium) adományozott - annak ellenére, hogy Vác nem érsekség – a nevelés ügyében tett fáradozásaiért. A gondolkodása, az evangélium képviselete és a bajbajutottak iránti érzékenysége mind megmutatkozott az Ő munkásságában. Figyelt az árvákra, szegényekre, a nyugdíjas papokra, a hadirokkantakra. Elvonatkoztatva a korabeli formáktól, szokásoktól a lelki tartalmat, odafordulást, a Hegyi beszéd lényegét próbálom rajta keresztül is megtanulni… A szociális érzékenységet mindenki tudja magában növelni, a mások támogatására és megsegítésére törekedhetünk, a jó példák pedig erősíthetnek bennünket.

Említette az előbb a szolgálat átadást, jogutódlást. Hogyan szeretné átadni a szolgálatot és hogyan látja a jövőt?

Bizalommal, szeretetteljesen szeretném átadni a szolgálatot. Imádkozom az utódomért és aggódom is érte, mivel, ahogy most látjuk, nehéz évtizedek jönnek. Itt van Európa válsága, a túlnépesedés, az ökológiai problémák, olyan kihívások, amivel a jövő nemzedékének szembe kell néznie. Hogyan kezeli majd ezt a világ és benne milyen szerepet vállal majd az egyház, ezek nehéz kérdések. Meg kell keresni a béke útját, a megbékélés útját különböző kultúrájú és vallású emberek között, magunkban...

Kívánom, hogy úgy tudjam az új püspök munkáját támogatni, hogy az észrevétlen maradjon, de érezze, hogy mögötte állok. És ha időm megengedi majd, szeretném jobban megismerni Csáky Károlyt és a többi elődömet.

Bölönyi Gabriella

Váci Egyházmegye