Az engesztelő szentmiseáldozatot Dr. Beer Miklós váci megyéspüspök mutatta be Dr. Varga Lajos váci segédpüspök, Koza József tiszteletbeli kanonok, prépost, címzetes esperes, Tóth Ferenc esperes és Gedeon József atya koncelebrálásával. A székesegyházat a váci és más egyházmegye paptestvérei, az elhunyt családtagjai, hatvani, tereskei és váci hívek töltötték meg, akik a délelőtt folyamán az elhunyt atya koporsója előtt rótták le kegyeletüket.

"A teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését" - szent páli gondolattal kezdte szentbeszédét a megyéspüspök, aki Frici atyát, Isten olyan fiának nevezi, akinek hitéből fakadó hűséges papi élete, sokak számára reménységet adott. Az utóbbi időben látása és hallása lassan fogyatkozott, a járása is nehézkessé vált, de hite az utolsó pillanatig növekedett. A Jóisten akaratára hagyatkozva élt és készült a nagy útra, az Úristen hívó szavára.

Beer Miklós hálás szívvel emlékezett vissza első találkozásukra, mikor ő gimnazista volt és Frici atya hitoktatójuk lett, fiatalos lelkesedését felismerve osztálytársaival együtt megszerették és szívükbe zárták őt. Aztán tanára életének fontosabb állomásait mutatta be, Frici atya szűnni nem akaró lelkesedését, életét jellemző lángoló tüzét, amit jelmondata „Mert emészt a buzgóság házadért,…” (Zsolt 68,10) is kifejez. Az Úristen, az egyház, az Isten háza számára mindenek előtt való volt.

A főpásztor beszédében felsorolta azokat a templomokat, amelyeket az elhunyt felújított, épített, majd kimeríthetetlen tudását méltatta: „Frici atya nem csak papként, hanem szakemberként is építette az egyházat. Szüntelenül tanított és most itt a ravataláról is tanít minket, üzen nekünk, hogy hinni tudjunk Jób szavainak: "tudom, hogy megváltóm él és feltámadt. Frici atya imádkozz érettünk a többiekkel, akik már vártak Téged ott és várjatok minket is…”

A szentmise végén három búcsúbeszéd hangzott el. „Nem tudjuk kimondani ezt a szót, hogy „halál”, csak ha utána ezt is kimondjuk: „élet”. Az árnyékot csak azért látjuk, mert van fény, s a halállal azért merünk szembenézni, mert van élet; a múlandóról azért beszélhetünk, mert van örökkévaló” gondolattal kezdte Horváth Richárd Hatvan polgármestere búcsúztatóját a hatvani közösségek nevében. Majd elmondta, hogy Frigyes atya a 72 éves papi szolgálatából 34 évet Hatvanban töltött, olyan történelmi időkben, mint a legsötétebb Rákosi diktatúra, vagy éppen a Kádár korszak már valamelyest konszolidáltabb, de a hívő keresztényi lelkeket továbbra is az ateizmus ideológiai béklyójába vert rendszerében.

A hatvani polgármester méltatta az elhunyt tudományos munkáját kulturális és szakrális épített örökségét és az emberi szívekben hagyott hit iránti alázatát, a szegények iránti szolidaritását és az igaz keresztényi szeretet. „Brilliáns képességű szónokként, egyházi prédikációi, homíliái sokak lelkét ébresztették fel és fordították új élet irányába, tudományos előadásai méltán tartottak számot közérdeklődésre hívő és nem hívő közönség számára egyaránt” - mondta a polgármester. Búcsúztatóját: „Aki énbennem hisz, ha meghal is, tovább él!” szentírási vigasztalással zárta.

Ezt követően Meló Martina Tereske polgármestere mondta el faluközössége nevében búcsúztatóját, amelyben hálás szívvel emlékezett meg arról, hogy Frici atya minden törekvése arra irányult, hogy hasznára, javára legyen övéinek és közösségének. Ezért küzdött lankadatlanul, nagyszerű példákat állítva mindenki elé. Elmondta, hogy Pálos Frigyes 1960-1978-ig állt a tereskei hívek szolgálatában. Lelkipásztori hivatása mellett kutatómunkát végzett: az ő nevéhez fűződik a tereskei középkori bencés apátság és templomának régészeti feltárása és hogy napvilágra került a Szent László-legenda hat jelenetből álló, a trianoni Magyarországon egyedüli falképciklus. Beszédében kitért arra is, hogy templomuk gótikus elemeinek rekonstrukciója éppen a halála előtti napon kapott jóváhagyást az Örökségvédelmi Hivataltól.

„A halál mindig fájdalmas. Fájdalmas, mert azt az embert veszi el tőlünk, aki fontos számunkra. Frici atya elvesztésével, hiányának megtapasztalásával együtt a szívünkbe költözik egy érzés: adósai maradtunk valamivel. Ki egy szóval, ki egy simogatással, ki egy biztató, bátorító szempillantással. Valamivel, ami bennünk volt, bennünk maradt, mert csak az övé volt, neki tartogattuk, és most hiába várjuk az újabb találkozást, hogy átadhassuk neki. Bár eltávozott közülünk, életével, munkásságával úgy távozott, hogy örökre Tereskén hagyta lába nyomát” - zárt a beszédét a tereskei polgármester.

Hegyi László az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezető kormányfőtanácsosa búcsúbeszédében Pálos Frigyes bölcsességét, élettapasztalatát, világra való nyitottságát és szorgalmát emelte ki. Majd személyes példáján keresztül méltatta az elhunytnak az Úr háza iránti tiszteletét, amely nem csak a szakrális alkotások iránti vonzódásában öltött testet, hanem az Úr iránti szeretetben teljesedett ki.

A kormányfőtanácsos: „az istenszeretőnek minden a javára válik; Isten görbe vonalakkal is tud egyenesen írni; a gondviselés mindent a helyére teszt”- gondolatokkal idézte Frici atya szavait, amelyek a nehézségekhez való hozzáállását tükrözték, azt a felfogást, amely mindent ajándéknak tekint az életben. Megemlékezését „adj nyugalmat neki és az örök világosság fényeskedjék neki, nyugodjon békében” - imával zárta.

A szentmise végén Beer Miklós megyéspüspök beszentelte a koporsót, majd elindult a gyászmenet a székesegyház altemplomába, ahol Pálos Frigyes Leó földi maradványait a kanonoki kriptában helyezték örök nyugalomra. A szertartás során a Gödöllői Premontrei Szkóla teljesített zenei szolgálatot Balogh Péter Piusz apát vezetésével, orgonán közreműködött Varga László atya, a váci székesegyház karnagya.

A HO Tv híradását a temetési szertartásról alább tekinthetik meg.

A fényképek a galériában tekinthetők meg.

Szöveg és fotó: Bölönyi Gabriella

Váci Egyházmegye