Beer Miklós szentbeszéde elején a felnőtt megkeresztelkedésről elmélkedett, a régi hagyomány szerint nagyböjt ötödik vasárnapján mutatták be a felnőtt keresztelendőket. Az akolitusok fehér ruhájának szimbolikus jelentését összekapcsolta a megkeresztelkedők fehér ruhájának jelentésével. A keresztény hagyományban az öröm és a vidámság hordozója a fehér, az Istenhez tartozás és a feltámadás színe. A régi időkben a felnőtt megkereszteltek, a fehér ruhát egy hétig hordták húsvétkor, ez volt a jele a felnőtt keresztényi szolgálatnak.

„A húsvéti készületben mindnyájan próbáljuk meg tudatosítani magunkban: milyen feladatot kaptunk a keresztséggel és milyen szolgálatot kell vállalnunk az egyházért, embertársainkért. Jézus meghívása a szolgálatra nem csak a papságnak, hanem minden megkeresztelt embernek szól. Mondjunk igent arra, ha meghív minket a Jóisten és vállaljunk felelősséget. Ma is ezt a meghívást ünnepeljük, az akolitusi szolgálat vállalása is egy igent mondáson, egy elköteleződésen, egy felelősségvállaláson alapszik” - emelte ki a váci megyéspüspök. Majd a közelgő Eucharisztikus Kongresszus kapcsán emlékeztette a híveket az eucharisztia szolgálat fontosságára, annak lényegére.

Szent Józsefen, az avatandó védőszentjén keresztül világított rá a főpásztor arra az isteni bizalomra, amellyel a Jóisten az emberekhez fordul: „Gondoljunk arra, mikor Betlehemben József a kezébe emelte a kis Jézust micsoda bizalom volt az, hogy az Isten maga adta a kezébe önmagát nekünk, embereknek áldozatul. Emlékezzünk erre a bizalomra mindig, amikor áldoztatunk és áldozunk, a kezünkbe fogjuk és magunkba fogadjuk az Eucharisztiában Jézus testét” - fogalmazott.

A homília után a szentmise az avatással folytatódott, melynek során az új akolitus égő gyertyát is kapott, ezzel jelképezve azt a szolgálatot, hogy vigye Krisztust, a világosság forrását a sebzett teremtett világba. Az avatási szertartás könyörgése szerint: „Add, hogy szent oltárod körül szíves örömest szolgáljon, hűségesen ossza szét testvéreink között az Élet kenyerét, szünet nélkül növekedjen a hitben és szeretetben Egyházad épülésére!” Az avatást követően, szentáldozáskor Papp József akolitus részt vett a hívek áldoztatásában.

A szertartás végén a felsődabasi egyházközség egy Szűzanyát ábrázoló képpel ajándékozta meg Papp Józsefet. A szentmise püspöki áldással ért véget.

***

Az akolitus görög eredetű szó, követőt jelent; a II. vatikáni zsinat utáni reformoknak megfelelően az egyházi rendnek, leginkább az egyházi szolgálatnak szentelményi jellegű fokozata. Avatás alapján elsődleges feladata a szentmiséken való áldoztatás, valamint a szent edények purifikálása (megtisztítása); továbbá az akolitus viszi az Oltáriszentséget betegek és öregek részére kórházakba, idősek otthonába vagy akár magánházakba. Az akolitus feladata az asszisztenciában a gyertya hordozása is, ezért nevezik gyertyavivőnek is. Egyszerű fehér ruházata tükrözi a szolgálat egyszerűségét, lehetőség szerint a liturgikus időszaknak megfelelő színű cingulust (öv, erősebb zsinór, amely a miseing (alba) összekötésére szolgál) is viselhet.

Fotó: Bennárik Tamás

Szöveg: Bölönyi Gabriella

Váci Egyházmegye