Beer Miklós szentbeszédében a két szabadulásról elmélkedett: az egyiptomi kivonulás éjszakájának a bárányok vére által történő szabadulásról és az Isten Báránya által adott megszabadulásról. „Az Utolsó vacsora, amelyben Krisztus gondoskodik a húsvéti lakomáról az ártatlan áldozati Bárány, az Isten Bárányának előképe. Krisztus saját testét adja értünk, vére pedig megszabadít a bűntől, az örök haláltól. Jézus a szabadulásunkat adja teste és vére által minden szentmisében. Az eucharisztiában jelenvalóvá teszi az Úristen a szeretetét, Jézus táplálni akarja lelkünket, Ő az életerő forrása, aki az örök megváltást szerezte meg minden embernek” - hangsúlyozta a főpásztor.

Majd a lábmosási szertartás jelképi értelmezéséről beszélt, arról, hogy Jézus ezzel a cselekedetével is a szolgáló szeretetet mutatta meg. A lábmosás a szolga feladata volt, Jézus szolgává tette magát. „Emlékezzünk erre, amikor oda kell fordulnunk az elesettekhez rászorulókhoz, emlékezzünk erre és követve Krisztus példáját, gyakoroljuk a szolgáló szeretetet. Az erőt és a bátorítást pedig megkapjuk Tőle a szeretet táplálékában, az Eucharisztiában” - mondta homíliája végén a megyéspüspök.

Szavait a lábmosási szertartás követte, amelynek során a főpásztor a szolgáló szeretet jeleként a Váci Férfiszövetség tizenkét tagjának mosta meg lábát, ez alatt a Váci Székesegyház Szent Cecília Kórusának Férfikara zsoltárokat énekelt.

Az áldozás után az Oltáriszentséget processióval a székesegyházi oldalkápolnába vitték, amely Jézus Getsemáné-kertben történt virrasztásának, elfogatásának és elhurcolásának jelképe. A szentmise után az oltárt megfosztották minden díszétől, hogy emlékezzünk Jézus szenvedéseire. A szentmise végén elmaradt az áldás, mély csend nehezedett a jelenlévőkre, az elárultatás fájdalma, majd e csendben elhagyták a templomot…

Szöveg és kép: Bölönyi Gabriella

Váci Egyházmegye