Ennek a reménynek és örömnek az ünnepére telt meg a Váci Székesegyház Húsvétvasárnap. A nagy számban jelenlévők együtt ünnepelték püspökükkel Dr. Beer Miklóssal Krisztus feltámadását. A megyéspüspök a szentmisében azért imádkozott, hogy a feltámadás öröme adjon erőt mindenkinek mások megsegítésére, a segítő szeretetre.

A főpásztor szentbeszédét teljes terjedelemben közöljük:

Három egymást követő pápának üzenetét szeretném összekapcsolni húsvéti katekézisemben. II. János Pál pápa felejthetetlen búcsúzásakor ezt hallottuk 2005. Húsvétján: Ne féljetek! Ezek voltak a búcsú-szavai.

A most 92 éves Benedek pápa egyik első körlevele, a „Spe Salvi” volt olyan élmény, hogy akkoriban azt mondogattam, „mióta az eszemet tudom, erre vártam, hogy végre valaki ilyen tisztán és nagy hittel merjen beszélni a feltámadásról, a halál utáni élet reményéről”.

A 82 éves Ferenc pápánk pedig a legutóbbi körlevelében arra hív, hogy „Örüljünk és Örvendjünk”, mert nagy lesz a mennyben a jutalmunk.

Húsvét van, Feltámadt az Úr! Egy régi énekünk kezdő szavai ezek. Csodálatos zeng az Alleluja minden keresztény templomban.  Itt Európában tavasz van. Minden él, virágzik, minden az életről szól.

Ünnep van. Megtisztult lélekkel imádkozunk és kérjük a Szentlelket, akit Jézus Krisztus megígért nekünk, hogy tanítson, juttasson eszünkbe mindent, hogy egyre jobban értsük, elhiggyük Isten szabadító szeretetét. Hogy felnőtt hittel, a tavalyinál mélyebb hittel valljuk a feltámadást.

Jövőre Eucharisztikus Kongresszus lesz Budapesten. Értjük-e Jézus szándékát, utolsó vacsorai végrendeletét, hogy a vele való személyes találkozás átlelkesítse a szívünket, mint az emmauszi tanítványokét.  Értjük-e, hogy Jézus Kafarnaumban miért nevezete az örök Élet Kenyerének az ő testét? „Aki e kenyérből eszik örökké él”.

Jézus Krisztus feltámadt az értünk vállalt halálból, és ezzel hírül adta örök isteni tervét, hogy minket is örök életre szán. A feltámadás reménye ad vigasztalást és értelmet minden emberi sorsnak.

Szükségünk van erre a reményre, amikor megtapasztaljuk a mai világ ezernyi fájdalmát, nyomorúságát. Az éhezés, a modernkori rabszolgaság, a hontalanság, a sok kiábrándultság, a gyűlölet és minden reménytelenség egyrészt az ökológiai válságból, másrészt a Föld túlnépesedéséből, de legfőképpen abból az égbekiáltó igazságtalanságból fakad, amely jellemzi a XXI. századi világunkat. A világ javainak mintegy 80%-án a Föld lakosságának nem egész 20 %-a birtokolja. Ez a kisebbség pazarol, pusztít, a saját önző érdekei szerint. Sajnos ez az ellentmondás itthon is jelen van, a nagyon gazdagok és a nagyon szegények ellentéte. Igen, szükség van reményre.

Szüksége van reményre minden haldoklónak, minden kórházi ágyon fekvő betegnek, minden gyászát megélő családnak. Madeirán a busz-balesetben sokan meghaltak, de a napi hírekben szinte mindig van jelzés arról, hogy egyikünk sem tudja, hogy meddig él. Ha csak ebben az életben reménykedünk, szánalomra méltóbbak vagyunk minden teremtménynél. A halotti ruhán nincsen zseb. Ki tudja az életét pénzen megváltani?

Szükség van a halálon túlmutató reményre, hogy minden háború, minden gyilkolás áldozatai életének is lehessen értelme. Nincs értelmetlen halál, csak értelmetlen élet van.

Ezek után ne kelljen félnünk, ezek után van okunk örülni?

Ha megértünk valamit a feltámadás üzenetéből, akkor az elsősorban az, hogy nem csupán a kiszámíthatatlan néhány évtized az, amire tervezhetjük az életünket. A húsvéti örömhír lényege éppen az, hogy egy másfajta életszemléletre segít. Nem azért élünk, hogy együnk, igyunk, élvezzük és múlassuk az életet, hanem azért vagyunk itt, hogy emberré váljunk. Ennek pedig a jézusi életpálya-modellje a szeretet.

Amíg csak ebben a földi létben gondolkodunk, mindig félteni fogjuk magunkat, félteni fogjuk a házunkat, autónkat, nyaralónkat, a foggal-körömmel megszerzett vagyonunkat. Félteni fogjuk és félünk, hogy valaki elveszi, hogy valakivel meg kell osztani. Zárral, ráccsal, gyógyszerekkel, jogszabályokkal, de mindig félelemmel. Hisszük, hogy Jézus azért halt meg, hogy „felszabadítsa azokat, akiket a haláltól való félelem egész életükre rabszolgává tett”.

A feltámadás örömhír, ha felnyitja szemünket és rácsodálkozunk Isten végtelenül gazdag ajándékaira a teremtett világban, amelyet ránk bízott, kölcsönbe, használatra adott. Ha megértjük, hogy akkor vagyunk szabadok, ha önzetlenül meg tudjuk osztani a javainkat, lehetőségeinket egymással. Ha tudjuk elengedni mindazt, amihez görcsösen ragaszkodunk és az emberség húsvéti örömét és békéjét kapjuk cserébe. „ Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság lelkét nyertétek el!” Ezért vagyunk itt! Ki tilthatja meg nekünk, hogy megosszuk a lehetőségeinket, az időnket, a tudásunkat egymással. Önzetlenül, fizetség nélkül. Tudunk nagylelkűek lenni. Megható, hogy a Notre Dame felújítására mennyien ajánlottak fel segítséget. Miért ne tudnánk ezt megtenni Isten élő templomainak, a romokban lévő, rászoruló embertársaink felé is?

Ha hiszünk a feltámadásban, akkor megértjük Jézus szavait a gazdag ifjúhoz: „hat tökéletes akarsz lenni, menj, add el mindenedet és árát oszd szét a szegényeknek, így kincsed lesz a mennyben”. Assisi Szent Ferenc ezt megértette és ezt is tette.

Testvéreim!

Higgyünk a feltámadásban és merjünk jót tenni rászoruló embertársainkkal szabadon, nagylelkűen. A „jobb kezed ne tudja, hogy mit tesz a bal.” és így kincsünk lesz a mennyben. „Gyümölcsötök a megszentelődés szeretetben, és célotok az örök élet”.

Ne féljetek! Isten örök életet szán nekünk. Krisztusban Isten ennek a szándéknak a legnagyobb bizonyítékét adta nekünk az ő megváltó halálában és feltámadásában. Reménységünk az örök élet. Örvendjetek és ujjongjatok, mert „éheztem és ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, meglátogattatok, befogadtatok… jöjjetek Atyám áldottai, vegyétek birtokba a nektek készített országot”.

Ezt kívánom mindnyájatoknak, hogy a feltámadás reményéből fakadjon az önzetlenség krisztusi szabadsága. Ne féljetek! Merjetek szabadok lenni!

† Miklós püspök